Virag Goes To Japan

For more photos/ Több képért:https://www.facebook.com/virag.poloskei/media_set?set=a.647429675310622.1073741834.100001307850079&type=3

As I have promised, I will tell about the sumo wrestling on Sunday. We left the dorm at 10 together with Charlotte, Alejandra and myself, to meet with Christine and Justin at Tsukiji because we wanted to see the famous Fish Market. Arriving there we found that everything was closed as it was a holiday, so we did not enter the market but walked around the fish seller streets. We ate there at one of the traditional sushi restaurants, where you sit at the counter and the sushi chef makes your dish right in front of you after taking your order. I’ve never eaten such a great sushi, I tried two kinds of tuna-, avocado-, salmon-, shrimp flavored and two other types. Then we looked around at the smaller Fish Market. There were all kinds of crabs, oysters, that they prepared on the spot and there were even live turtles, which I would not want to see being prepared. Then after a short look around we went to Ryogoku where the sumo match was held. The Sumo Hall is right next to the Tokyo Edo Museum (where I’ve already been last week). At the Ryogoku station on huge pictures they show several famous sumo wrestlers and the hand prints, to which you can compare your hand too. As we have already bought our tickets 3 weeks before, we did not have to join the queue, so we just entered the hall and took our seats. It did not look like that from the outside but the place is huge on the inside! The big matches started from 14:00 so we just arrived in time. We could even see some of the rituals before the matches. The fights were really exciting, and we too started to get into cheering for the participants. From the sheet of paper we got at the entrance, we knew who fought so we could shout their names. Naturally, we yelled like crazy and often outdid the Japanese fans in cheering and shouting „Katekaze ganbareeee!! IKEEEE!!!” (Katekaze – the name of one of the sumo wrestlers- Go! Go for it!!). Sometimes we were more disappointed with a defeat than the Japanese fans. The fights did not last for long, some of them ended after 5-6 seconds, and the longer ones after half minute, but never longer. Because of this, before the wrestlers started the actual fight, they crouched 2-3 times, then stood up and threw salt again and again, slapping their own butts and stomachs and crouching again. As they do not have too much time in the match itself, they try to promote themselves like this before the fight. The sumo ended after 6 when people started to leave the hall. As I already knew where the sumo wrestlers will leave, we went there with the others and waited for them. We could take pictures with two of them, to which they reacted surprised and humbled, not understanding why foreign girls would want to take pictures with them, and how they know them. They were really kind (and huge), but after a couple of pictures we went home. This Sumo event was one of the greatest experiences for me here in Japan. Not that I did not know the sport, as you can see it even on the Sport TV channels, but it’s a completely different experience if you’re there. I had to remember when we were little kids with my brother, we played sumo on our parents bad (obviously we did not threw salt around). I’ve never would have thought that one time I will even see it live.

Part 2 of the photos comes after the hungarian text, so don't miss it!!

Tsukiji

Tsukiji

Tsukiji

Tsukiji fish market/ Tsukiji halpiac

Sushi restaurant/ Sushi étterem

Alejandra and me try to fit into the japanese group /Alejandra és én megpróbálunk beilleszkedni a japán csapatba

Sushi candy from Tsukiji/ Sushi cukorka Tsukijiből

Magyarul:

Ahogy ígértem elmesélem milyen volt a szumó vasárnap. Délelőtt 10 kor indultunk Charlotte, Alejandra és én a koleszből, hogy Christinnel és Justinnal találkozzunk Tsukijiben, mert a híres halpiacot szerettük volna megnézni. A piachoz érve észrevettük, hogy minden üres, ugyanis sajnos ünnepnap volt aznap, így a nagy piacra nem mentünk be, viszont elsétáltunk a halárusos utcákba. Ott az egyik sushi étteremben ebédeltünk. Ez egy tradicionális sushi étterem volt, ahol egy pultnál ül az ember és előtte egy saját sushi készítő van, aki helyben a rendelés után előtted készíti el az ételt. Ilyen finom sushi-t még életemben nem ettem, kipróbáltam két féle tonhalasat, avokádósat, lazacosat, garnélásat és még másik két félét. Ezután körbenéztünk a kisebb halpiacon. Volt mindenféle rák, osztriga, amit helyben készítettek az utcán, még volt élő teknősbéka is, amit nem szívesen láttam volna elkészítve. Majd rövidebb nézelődés után mentünk is Ryogoku-ba, ahol a szumó volt megrendezve. A szumó csarnok közvetlen az Edo-Tokió múzeum mellett van (ahol előző héten voltam már). Ryogoku állomásán, nagy képeken mutatnak be egy- egy híres szumóst, és a kézlenyomataikat, amikhez hozzáhasonlíthatjuk a sajátunkat. Mivel a jegyünket már 3 héttel ezelőtt megvettük, így nekünk nem kellett sorba állnunk, csak bementünk a csarnokba és elfoglaltuk a helyünket. Kívülről nem látszott, de a csarnok óriási volt belül! A nagy meccsek délután 2től kezdődtek, így mi pont időre értünk oda. Még egypár rituálét is láthattunk a nagy meccsek kezdete előtt. A meccsek nagyon izgalmasak voltak, mi is kezdtünk egypár kör után bemelegedni a hajrázásban. A papírról, amit a bejáratnál kaptuk, tudtuk, hogy kik fognak szumózni egymással, így be lehetett kiabálni a nevüket. Természetesen mi eszeveszetten néha még a japán nagy rajongókat is túlkiabálva visítoztunk meg ordítottuk, hogy „Katekaze ganbareeee!! IKEEEE!!!” (Katekaze- az egyik szumos neve volt- hajrá! Gyerünk!!). Néha mi még jobban elkeseredtünk egy-egy szumós veszteségén, mint a japánok. Maga a meccs sohasem tartott sokáig- volt, ami 5-6 másodperc alatt eldőlt, volt, ami fél percig is eltartott, de nem tovább. Emiatt is volt, hogy mielőtt egymásnak indultak volna a körben a szumósok, 2-3szor is leguggoltak készen állva, majd felálltak újra és újra sót szórni, megpaskolni a seggüket vagy hasukat és újra leguggoltak. Mivel kevés idejük van a rivaldafényre a meccs közben, így előtte próbálják magukat egy kicsit előadni ezzel, mielőtt végleg egymásnak mennek. A szumónak 6kor lett vége, ami után mindenki elkezdett kiözönleni a csarnokból. Mivel én tudtam, hogy hol jönnek ki a szumósok a meccs végén, így a csarnok oldalához mentünk és vártuk, hogy kijöjjenek. Két szumóssal még sikerült is képet csinálnunk, amire ők nagyon félénken és megszeppenve néztek ránk, hogy mi külföldi lányok minek akarunk velük képet csinálni, és hogy mi honnan ismerjük őket. Nagyon kedvesek voltak (és nagydarabok), viszont egy-két kép után úgy döntöttünk hazaindulunk. Ez a szumó nagyon nagy élmény volt számomra, talán az egyik legjobb, amit eddig láttam/átéltem Japánból. Nem mintha nem ismertem volna, hisz a Sport TV csatornákon láthat az ember, de élőben teljesen más. Arra kellett visszaemlékeznem, mikor a bátyámmal kiskorunkban a szüleink ágyán szumóztunk (persze sót nem szórtunk össze-vissza). Hát akkor sohasem gondoltam volna, hogy én ezt egyszer élőben is láthatom.

Ryogoku station/ Ryogoku állomás

At Ryogoku station/ Ryogoku állomáson

Sumo hall/ Szumó csarnok

Sumo shrine? /Szumós szentély?

Sumo hall/ Szumó csarnok

Who are all these foreigner girls? Do I know them? / Kik ezek a külföldi lányok? Ismerem őket?

For more photos/ Még több fotóért:https://www.facebook.com/virag.poloskei/media_set?set=a.647429675310622.1073741834.100001307850079&type=1

As studying and the university takes most of my time from blogging, I’ll have to sum up 3 days in one post. As you probably noticed, I posted several pictures of different occasions this week on Facebook. On Wednesday with Tiffany we went to Shinjuku to see the Hanazono shrine. It is a small shrine and like in other big cities it is hidden among the tall, modern buildings. And it really is hidden, as we barely noticed its entrance between two taller buildings. It was really beautiful, the shrine’s vivid red color looked amazing in the bright sunshine. After this we went to Shinjuku gyoen, which is a bigger park with 3 separate park areas. At the entrance there are these big trees which kind of remind you of a botanical garden. Then after a brief walk we arrived to a traditional Japanese garden, with smaller ponds. I liked this part the most and it was the biggest part of the gardens too. After this came the French garden fully planted with rose. Hundreds of different roses everywhere and their names and origins written on boards. We had difficulty leaving this place as we wanted to smell all of the roses. The third was an English park, which to Tiffany’s astonishment was only a grassy field. Well if anyone has been to one of the bigger parks in London, then they will know why it looked like this.

On Thursday with my club we went to the Edo-Tokyo museum which is next to the sumo hall in Ryogoku. As we have planned this trip earlier I was up studying the previous day till dawn to be able to there. The museum, as the name suggests, shows Japan’s Edo era, with miniature districts and all kinds of exhibited items from this era. It was really interesting, and the best part was that you could try some of the items too. After the Edo era there was a modern period too, but this part was much smaller. After one and a half hour they announced that the museum will close, so we had to leave. I would have liked to stay a bit more, but even so I felt great especially as I went there with my club. The club’s next destination will be the Ghibli museum, which we’ll visit in June.

Today on Saturday there was the Sanja Matsuri (festival) in Asakusa, which we attended with a group from our dorm. We left at half past 12 in the afternoon and arrived at about half past 13, but we did not miss anything as this is a festival where they march with several omikoshi-s (smaller shrines). These omikoshis can weigh hundreds of kilograms so more people carry them together through the streets of Asakusa. It’s fun to see these people, wearing the same robes in their groups and yelling constantly: Soiya! Seiya! After watching several of these omikoshis, we decided to eat something at the booths. Hiromi and I hungered for okonomiyaki, which is made with ramen (soup) noodles. After this we went to one of the smaller stages where geishas performed all kinds of dances. As the festival programs were nearing to their end, we decided to go to Yoyogi Park to see the Thai festival. There well several Thai food stalls and on a larger stage there were Thai singers performing (at least I think they were Thais, they were yelling in the microphones so I could not recognize the language). As I heard much about Thai mango, I decided to try it. I ate mango a couple of times, but never one that was so delicious. I liked it so much I bought a second one, and I also tried dragonfruit.

Tomorrow we’ll watch a sumo match, but before that we will visit the famous Tsukiji Fish-Market too. I will tell you about that soon.

(The second part of the photos comes always after the hungarian part, so don't miss it!!)

Hanazono shrine/ Hanazono szentély

Shinjuku gyoen- japanese garden/ Shinjuku gyoen- japánkert

French garden- Francia kert

english garden- angol kert

Magyarul:

Mivel sajnos az egyetem és a tanulás sok időmet elveszi a bogírástól, így most három napot kell összesűrítenem egy bejegyzésbe. Mint ahogy gondolom észrevettétek a héten több dologról is tettem fel képeket facebookra. Szerdán egyetem után Tiffanyval elmentünk Shinjukuba, ahol a Hanazono szentélyt néztük meg. Ez egy kis szentély, és mint a többi a városban van elrejtve magas modern épületek között. És ha azt mondom, hogy elrejtve, akkor tényleg úgy is van, hisz majdnem mi is alig vettük észre, hogy a szentély kapuja két magas épület közé van beszorítva. A szentély nagyon szép volt, élénkpiros színei gyönyörűen festettek a napsütésben. A szentély után pedig elmentünk a Shinjuku gyoen-be, ami egy nagyobb park 3 különböző park résszel. A park bejáratánál magas fák fogadják a belépőt, már már egy arborétum jellegű parkra emlékeztet. Majd kis séta után a tradicionális japánkertbe jutottunk, ami kisebb tavakkal volt kiépítve. Természetesen nekem ez a park részlet tetszett a legjobban és ez is volt a legnagyobb. A japánkert után a francia kert jött, ami pedig rózsákkal volt beültetve. Több száz féle rózsa egymás mellett, mindegyiknél kiírva a neve és hogy melyik országból származik. Innen is nehezen jutottunk tovább, hiszen mindegyik rózsafajtát meg akartuk szaglászni, nézni. A harmadik kert részlet az angol kert volt, ami Tiffany nagy csalódására egy sima füves pálya volt. Nos igen, aki volt már London bármelyik nagyobb parkjába, mint a Hyde park például, az tudja, miért is pont ilyen az angol park itt.

Csütörtökön a klubommal elmentünk az Edo-Tokyo múzeumba, ami a szumó csarnok mellett van Ryogokuban. Ez a délutáni kirándulás már be volt tervezve, így előző nap hajnalig tanulhattam, hogy el tudjak menni erre. A múzeum, ahogy azt a neve is mutatja, Japán Edo korszakát mutatja be, miniatűr városrészekkel és mindenféle kiállított múzeumi tárgyakkal ebből a korszakból. Nagyon érdekes volt, a legjobb volt, hogy egypár kiállított tárgyat még ki is lehetett próbálni. Az Edo korszak után volt egy modern korszak is, ez a rész viszont már kisebb volt. Másfél óra nézelődés után bemondták hogy zár a múzeum, így ki kellett mennünk. Bár én még maradtam volna, így is nagyon jól éreztem magam, főleg hogy a klubommal mentem el ide. A klubom következő terve, hogy a Ghibli múzeumba megyünk, de ez majd csak júniusban lesz.

Ma szombaton Asakusában volt megtartva a Sanja Matsuri( azaz fesztivál), amire a koleszből egy nagyobb csoport ment el. Délután fél 1kor indultunk és olyan fél 2-re értünk oda, viszont a fesztiválról nem késtünk le, hiszen ez egy olyan fesztivál, ahol több omikoshi-val (kisebb szentéllyel) vonult fel. Ezek az omikoshik lehetnek több száz kilósak is, így egyszerre több ember cipeli őket keresztül az utcákon Asakusában. Nagy élvezet nézni ezeket az embereket, akik egy adott csapaton belül ugyanolyan köntöst (öltözetet) viselnek, és közben hangosan kiabálják: Soiya! Seiya! egymásután. Miután több ilyen omikoshi-t is megnéztünk úgy döntöttünk, eszünk valamit a standoknál. Nekem és Hirominak a Hiroshima okonomiyakira fájt a fogunk, ami ramen(leves) tésztával van elkészítve. Ezután pedig elmentünk az egyik kisebb színpadhoz, ahol gésák mutattak be különböző táncokat. Mivel lassan a fesztivál programjainak vége lett, így úgy döntöttünk, hogy elugrunk a Yoyogi parkhoz a Thai fesztiválra. Ezen a fesztiválon mindenféle Thai ételes standok voltak kirakva és egy nagyobb színpadon pedig thai énekesek(mármint azt hiszem, hogy azok voltak, csak üvöltöztek a mikrofonba, úgyhogy nem nagyon tudtam kivenni milyen nyelv) léptek fel. Mivel már annyit hallottam a thai mangóról, így gondoltam kipróbálom. Sokszor ettem már mangót, de ilyen finomat még soha. Annyira ízlett, hogy még második adagra is visszamentem. Ezen kívül még kipróbáltam a sárkány gyümölcsöt is.

Holnap a szumó meccsre fogunk elmenni, de előtte még a híres Tsukiji halpiacra is elugrunk. A beszámolót majd arról is megírom nemsokára!

Edo- Tokyo Museum/ Edo- Tokió múzeum

Sanja Matsuri in Asakusa/ Sanja matsuri Asakusában

The best photo of the day! / A nap legjobb képe!:D

For more photos/ Több képért: https://www.facebook.com/virag.poloskei/media_set?set=a.647429675310622.1073741834.100001307850079&type=1

As long as I have been here in Tokyo, I believed that the Japanese people are not as helpful if someone is in trouble, as they are always in a hurry (especially to work), and they do not have time to help others. However after what happened to me on Thursday has changed my opinion. Wednesday night I started to have back pains, I must have pulled a muscle, but did not pay too much attention to it, I thought it would probably go away by next morning. On Thursday however not only did not get the pain any better, but it got much worse. It hurt so much, even sitting was terribly painful. After my classes, on the way home I stepped somehow badly on the stairs and I pulled my back muscle even more, so I could not move at all for minutes. I just leaned on the wall, tears came to my eyes because of the pain. After 5 minutes of standing I realized I still have to go home someway, so I started slowly walking towards the train. Worrying Japanese women watched me, one of the ladies even came to me asking whether everything is alright with me. But I was so embarrassed that I was crying and did not even know what to do with her help I apologized and walked on slowly. Exiting the last station I became slower. In the street the cyclists stopped many times to ask whether I’m alright, or if they could help me, but I did not know what to tell them, so I apologized and walked on. Still there were some coming after me telling that it does not look like I would be alright. A man with his children in the car even suggested that he takes me to the hospital, but as I was not sure whether I could get into the car at all, I said no thanks. At home the manager of our dorm got me some muscle warming bandages. He also wanted to take me to the hospital at first, saying that he would even stay with me there, it would not be a problem, but as I felt this wasn’t such a big emergency I refused this. End of the story, today I feel alright, I used 8 of the bandages already (which were kind of expensive), but it helped. The conclusion is that the Japanese people with the stereotypes of being a workaholic, always rushing everywhere, no having time for anything, they still pay attention to their fellow human beings, and are really helpful.

Now let’s get to the positive experiences, today that I spent with Christine in Ikebukuro. We wanted to go the aquarium which is in the Sunshine City center. It is on the top of the building on the 10^th floor, as part of it is outside. First we looked at the inside exhibitions, there were generally known sea creatures, but there were also bizarre fishes which I’ve never seen before or known of their existence. Then we went outside, just in time to see the penguin feeding. We looked around and waited till the 2pm seal show. 4 seals entertained the crowd with all kinds of ball and hoop tricks. After the aquarium we visited J-World which was on the 3^rd floor. This is a theme park/museum featuring Japan’s most famous shounen mangas and animes. As I’m a big One Piece fan (you could see that in my post about Odaiba, where I’ve written about my visit to the One Piece restaurant), I was amazed by the decoration. There were all kinds of attractions, we tried one from One Piece. Besides One Piece there were also Dragonball, Gintama, and Naruto exhibitions as well. After a couple of rounds, with Christine we decided to go shopping a little in Sunshine City. I bought a skirt, and Christine a dress and a top. Leaving the cute shops with a heavy heart, we headed back home (we spent enough already O.o). I planned nothing for Sunday, as I’ll have another test, so I just stay at home and study. On Thursday however we will visit the Edo-Tokyo Museum with my club.

Magyarul:

Mióta Tokióban vagyok, meg voltam győződve arról, hogy a japán emberek nem annyira segítőkészek a bajba jutott embereken, hisz mindig annyira sietnek (legfőképp a munkába), hogy nem érnének rá segítségnyújtásra. Viszont, azután ami csütörtökön történt velem, megváltozott a véleményem. Szerda este hátfájdalmaim lettek, valószínűleg meghúzhattam egy izmot, de nem szántam nagy figyelmet rá, gondoltam úgyis elmúlik reggelre. Viszont csütörtök reggelre nem hogy jobb lett volna, még rosszabb lett. Annyira hogy a sima ülés is nagy fájdalmakkal párosult. Egyetem után a hazafelé úton az egyik állomáson pedig rosszul léptem az utolsó lépcsőfokra és még jobban meghúztam a hátamat, úgy hogy percekig mozdulni sem tudtam. Csak dőltem a falnak, a könnyek meg jöttek a szemembe a fájdalomtól. 5 perc álldogálás után rájöttem valahogy mégis haza kell jutnom, elkezdtem csoszogni a vonat felé. Közbe-közbe aggódó női szemek figyeltek rám, egy hölgy még oda is jött megkérdezni, hogy jól vagyok-e. De mivel annyira szégyelltem magam, hogy itt pityergek és azt se tudtam mit kezdenék a segítségével, csak elnézést kértem és csoszogtam tovább. Az utolsó állomásról kilépve egyre lassúbb lettem. Az utcában többször biciklisek megálltak megkérdezni jól vagyok-e, segítsenek-e, de nem tudtam nekik mit mondani, így csak elnézést kértem és mentem tovább. Persze voltak, akik egy ideig még jöttek utánam, mondogatva nem úgy nézek ki mint aki jól van. Egy férfi, aki kocsival volt a gyerekeivel még azt is felajánlotta, hogy elvisz a kórházba, de mivel nem voltam biztos, hogy a kocsiba egyáltalán be tudok-e szállni, így nemet mondtam. Hazaérve a koleszünk menedzsere elszaladt nekem melegítő hát-tapaszokért. Persze először ő is a kórházba vitt volna, mondva hogy ott marad velem, nem lesz gond, de mivel úgy éreztem ez nem akkora vészhelyzet, így elutasítottam. A lényeg a lényeg, mára már kutyabajom, legalább 8 darab hátmelegítő tapaszt elhasználtam már (ami amúgy elég drága volt), de segített. Az egészből a lényeg, hogy a japánok, ha még a sok sztereotípiát, mint a „munkamániások” „semmire nincs idejük, mert sietnek”- et nézzük, akkor ezzel a példámmal ellen szólhatok, ugyanis, figyelnek embertársaikra és igenis segítőkészek.

De térjünk egy pozitívabb élményre, a mai napra, amit Christine-nel Ikebukuroban töltöttem. Úgy terveztük, hogy az akváriumba megyünk, ami a Sunshine City központban van. Az akvárium az épület legtetején, a 10ik emeleten helyezkedik el, ugyanis az egyik része kint található. Először a belső részt néztük végig, voltak ismertebb tengeri lények, viszont voltak bizarrabbnál bizarrabb halak, amiket még életemben nem láttam, és nem tudtam, hogy léteznek. Majd kimentünk a külső részre, ahol éppen a pingvinetetésre érkeztünk. Körbenéztünk ott is, majd megvártuk a 2 órás fóka bemutatót. Ott 4 fóka felváltva szórakoztatta a közönséget, mindenféle karika és labda mutatványokkal. Az akvárium után pedig bementünk a J-World-be, ami a 3ik emeleten található. Ez egy, japán legnépszerűbb shounen mangáival/animéivel berendezett belsőtéri témapark. Mivel én nagy One Piece rajongó vagyok( ahogy azt már láthattátok az Odaiba-s posztomban, ahol arról írtam, milyen volt a One Piece-es étterem), így én el voltam ájulva a dekorációtól. Voltak mindenféle attrakciók, egy One Piece-est ki is próbáltunk. A One Piece-n kívül még volt Dragonball-os, Gintama-s és Naruto-s kiállítás. Majd többszöri körözgetés és hosszas nézelődés után, úgy döntöttünk Christinnel, még elmegyünk egyet shoppingolni Sunshine City-ben. Én nekem sikerült egy szoknyát vennem, Christine pedig vett egy ruhát és egy felsőt. A cuki boltokat nehezen elhagyva, de hazaindultunk ( így is eleget költöttünk már megint O.o). Vasárnapra nem terveztem semmit, hisz hétfőn újra tesztet írok, így itthon maradok tanulni. Csütörtökön viszont az egyetemi klubommal az Edo-Tokyo múzeumba megyünk.

J- World

Totoroooo

For more photos/ Több képekért: https://www.facebook.com/virag.poloskei/media_set?set=a.652805631439693.1073741836.100001307850079&type=1

As I promised I tell about my 2-day trip to Nikko. We agreed to meet on Sunday at 10:00 at Asakusa station so together with Alejandra we left much earlier to get there in time. We also picked up two Spanish friends of Alejandra (Alicia and Pablo), who are also exchange students at our university. Then we went to the station to meet the others. I only knew Alejandra from this group, but we got to know each other with the others as well. There were 13 of us, 6 Japanese and 7 exchange students. The tickets were already bought by one of our Japanese guide, Kanako, so we just paid and went to the train. As the train left from Asakusa, all of us had seats, as no one would really want to stand for a 2 and a half hour train ride till Nikko. We got to know each other from the train and the Japanese students went along offering snacks to us. Around 12:30 we arrived to the city where our first program was planned. But before that, we had lunch in a traditional Japanese restaurant. We sat on the floor on the tatami and the table was low as well.      

After all of us got well fed, we left for Edomura which is an Edo aged Theme Park. This means, that they’ve built an Edo era village somewhere with the buildings related to that period, and the people were wearing clothes from that time. And don’t forget the ninjas! You could take pictures with all the dressed in people in the park, but the ninjas were the most popular. the interior of the houses were furnished as time had stopped in the village. There were all kinds of houses, restaurants, a theater (we attended a show here) all designed to fit the Edo period, and all sorts of inside and outside ninja shows and attractions. As we arrived a bit late, and the theme park closed at 5, we did not have time to attend all shows, but it was still an amazing experience. In front of the theme park we could try all kinds of Japanese sweets, which I did.

After this we went to an onsen, which is a spa and inn built around hot springs in Japan. As you could enter the pools only naked, we foreigners were a bit shy at the beginning but in the water all of eased up. The outer part was a stoned pool on a high terrace, where you could lean on or sit on the side of the pool and enjoy the beautiful view on the neighboring woods and mountain. Sadly we did not spend too much time there, only 30 mins, as we had to leave for our lodging. We travelled there by train which was 7 stations from there. On the station the manager of the hostel, an American man named Scout waited for us with a minivan. The hostel was a bit far from there, we travelled 8-10 mins till we got there. There were also 2 Japanese guys and an American couple at the place. We girls got the 8 person room, with bunk beds, and the guys slept in traditional tatami beds. In the shared room we could use the internet on one of the 2 computers, and there were also 2 kotatsus (low table with built in heater and a blanket so you can put your legs under the table and warm yourself). The Japanese quickly settled there to get warm, and two of our guides Kazuki and Mari brought us snacks and drinks, then Scout, our host made 6 pizzas for us. After long talks, joking around, gaming, we went to sleep. Around 9-10 in the morning everybody started to wake up and we quickly got breakfast made by Scout. Grapefruit, banana, yoghurt and the most delicious blueberry pancakes with maple syrup and bacon and omelet. Immediately next to the hostel there is a river, where there were anglers from the early morning.

After we packed up we left for Nikko to see the famous Tóshó-gú shrine, where there is Shogun Tokugawa’s grave and the shrine itself is part of the world heritage. Sadly the weather was not the best so first of all we had to buy umbrellas. I got one from Scout so I did not have to buy one, still I spent a lot on souvenirs. Then we went to the shrine which was up the mountain and after a long walk and lots of stairs, we got there and bought tickets. There was a big crowd of people but the red and gilded shrine buildings were still beautiful. Nikko is also famous for its three wise monkeys and we just had to take pictures with them. Then walking by the buildings we went up to the grave of Shogun Tokugawa. As it was about 16:00 we had to go to the train station, but before that we went to a konbini to bus some snacks. The train left at 17:30 so we arrived to Asakusa in 20:00. Luckily we had seats on the way back too, so the ride was comfortable for us. At Asakusa we thanked our Japanese guides (Kazuki, Mari, Kanako, and Sho) for the great trip they have planned for us. We had a good time and hope that there will be another occasions to meet and have such awesome trips. Then from Asakusa we headed back home with Alejandra, talking about our experiences.

On the train/ A vonaton

Rice fields/ Rizsföldek

Arrival/ Megérkezés

Lunchtime/ Ebédidő

Edo wonderland

Edomura theater/ Edomura színház

Our little group/ A kis csapatunk

Magyarul:

Ahogy ígértem, mesélek a kétnapos Nikkoi kirándulásról. Vasárnap 10re volt megbeszélve a találkozó Asakusa állomásnál, így Alejandrával ketten elindultunk a koleszből sokkal korábban, hogy időben odaérjünk. Előtte még gyorsan felszedtünk Alejandra két spanyol barátját(Alicia és Pablo), akik szintén a mi egyetemünkön cserediákok. Majd mentünk az állomás elé, hogy találkozzunk a csapatunkkal. Mivel én csak Alejandrát ismerem, így mindenki idegen volt számomra, de gyorsan ment az ismerkedés. Öszzesen 13an voltunk, ebből 6an japánok és 7en cserediákok. A jegyeket már az egyik japán vezetőnk, Kanako, megvette, így csak ki kellett fizetnünk, majd mentünk a vonatra. Mivel ez a vonat Asakusából indul, így szerencsénkre volt hely leülni, ugyanis nem szívesen álldogált volna mindenki 2,5 órán keresztül Nikkoig. A vonaton gyorsan megismerkedtünk egymással, a japán egyetemisták pedig mentek körbe folyamatosan kínálgatva minket mindenféle rágcsával. Fél 1 körül oda is értünk a városba, ahol az első program volt tervezve. De előtte még beültünk egy japán tradicionális étterembe ebédelni. Itt a földön ültünk tatamin és az asztal is nagyon alacsony volt.        

Miután mindenki bőségesen megebédelt, indultunk is Edomurába, ami egy Edo korú témapark. Ez annyit jelent, hogy felépítettek egy nagyobb területen egy kis Edo falut, ahol az épületek mind ebből az időszakból valóak és az utcákon az emberek Edo kori ruhában vannak. És természetesen a Ninjákat se felejtsük el! Belépve ebbe a témaparkba, mindenhol fényképezgetni lehetett a különböző ruhákba felöltözött emberekkel, de a legnépszerűbbek a ninják voltak. Emellett a házak belseje is mind úgy voltak berendezve, mintha megállt volna az idő ebben a kis faluban. Voltak terror házak, Edo kori éttermek/betérők, Edo kori színház (ahova be is mentünk) és mindenféle kinti-benti ninjás attrakciók/fellépések. Mivel kicsit későn érkeztünk ide és a témapark már 5kor zárt, így nem tudtunk minden fellépést megnézni, de még így is nagyszerű élmény volt! A témapark előtt volt még lehetőség mindenféle japán tradicionális édességet kipróbálni, amit én meg is tettem.

Ezután indultunk egy onsenbe (onszen), ami japánban a meleg vizű források körüli fürdőt és fogadót jelent. Mivel itt teljesen meztelenül lehet csak belépni a fürdő részébe, így először mi külföldiek picit szégyenlősködtünk, de belépve a vízbe már kezdtünk ellazulni. A külső rész egy köves fürdő volt egy magas teraszon, ahol, ha a „medence” szélére könyökölt vagy ült az ember, gyönyörű kilátás volt a szembe levő erdőre és hegyre. Sajnálatunkra nem maradtunk sokat, csak 30 percet, hisz indulnunk kellett a szállásunkra. Oda vonattal utaztunk, ami 7 megállóra volt. Az állomásra kilépve pedig a szállásunk vezetője, Scout (egy amerikai férfi) várt ránk egy 10 személyes kisbusszal. A szállás elég messze volt az állomástól, így olyan 8-10 percet utaztunk a kocsival mire odaértünk. Rajtunk kívül még volt két japán srác és egy amerikai középkorú pár a szálláson. Mi lányok megkaptuk a 8 személyes szobát, ami emeletes ágyas volt a fiúk pedig 5en tradicionális japán ágyakba, tatamikon aludtak. A közös szobába volt lehetőség internetezni, ugyanis volt két számítógép. Emellett még volt két kotatsu, két alacsony asztal, ami alatt van egy melegítőgép és egy nagy takaró, így az ember, ha leül, oda a lábait az asztal alá teheti és betakarózhat. A japánok gyorsan helyet is foglaltak ott melegedni. Két csapatvezetőnk, Kazuki és Mari hoztak rágcsálnivalókat és italokat a csapatnak. Majd Scout, a szállásolónk sütött nekünk 6 darab pizzát. Hosszas beszélgetés, viccelődés és játék után elmentünk lefeküdni. Reggel 9-10 körül kezdett mindenki felébredni, majd gyorsan kaptuk is a reggelit, amit megint Scout készített nekünk. Grapefruit, banán, joghurt és a legfinomabb pedig az áfonyás Amerikai palacsinta juharsziruppal leöntve sült baconnel és omlettel tálalva, volt. Közvetlen a hostel mellett volt egy folyó, ahol már kora reggeltől horgászok voltak.

Miután összepakoltunk indultunk is Nikkoba, ahol a híres Tóshó-gú szentélyt akartunk megnézni, ahol Tokugawa shogun sírja van, és a szentély egyben a világörökség része. Sajnos az időnk nem volt túl jó, ugyanis esett, így először esernyőt kellett vennünk. Én kaptam egyet Scout-tól otthon, így nekem nem kellett vennem, viszont így is költöttem pénzt egypár szuvenírre. Majd indultunk a szentélyhez, ami fent volt a hegyen. Sok gyaloglás és lépcsőzés után oda is értünk, majd a jegyvétel után bementünk. Nagyon sok ember volt, viszont még így is gyönyörű volt a sok aranyozott, piros színekben pompázó szentély-épületek. Itt található Nikkoban a híres bölcs három majom is, amivel nem hagyhattunk ki egy közös képet. Majd az épületek mellett elmenve felsétáltunk még magasabbra Tokugawa shogun sírjához. Ezután, mivel már délután 4 körül járt, így el kellett indulnunk az állomás felé, de előtte még betértünk egy konbinibe, venni az útra rágcsálnivalót. A vonatunk fél 6kor indult, így 8ra már be is értünk Asakusa állomásra. Szerencsénkre a hazaúton is kényelmesen volt helyünk a vonaton, hisz időben felszálltunk. Asakusa állomásnál, pedig megköszöntük a japán csapatvezetőinknek (Kazuki, Mari, Kanako, és Sho), hogy egy ilyen nagyszerű kirándulást terveztek nekünk. Nagyszerűen éreztük magunkat és nagyon reméljük, hogy még lesz lehetőség találkozni és hasonló rövidebb kirándulásokat csinálni. Majd Asakusától Alejandrával hazaindultunk az úton még a sok élményről beszélgetve.

Our room/ A szobánk

Kotatsu

Kanako and the japanese Tutankhamon/ Kanako a japán Tutankhámon

Nikko

Nikko

Nikko

The three monkeys/ A három majom felül és alul

Pagoda

Tóshó-gú

Tóshó-gú

Tóshó-gú

Tóshó-gú

Tóshó-gú

Tóshó-gú

Tóshó-gú

Tóshó-gú

To Tokugawa's grave/ Tokugawa sírjához

Tokugawa's grave/ Tokugawa sírja

For more pictures/ Több fotóért: https://www.facebook.com/virag.poloskei/media_set?set=a.647429675310622.1073741834.100001307850079&type=1

Today begins the long weekend in Japan (at most places), as it is golden week from now on. This means I have Monday and Tuesday free as well (wow, we get 2 days off from the University in this semester through the end of July, great!). Today the five of us from the dorm (Hiromi, Tiffany, Olivia and Ben) decided to go to Yokohama, which is also famous for its China Town. The trip to Yokohama lasted for about 1 hour, with switching trains and everything, and as we arrived the sun started to shine too. First we visited China Town. As we walked on the streets, we’ve seen all kinds of typical Chinese buildings. There were lots of Chinese-Japanese souvenir shops and restaurants to visit. I was really happy as I could finally buy special types of KitKat chocholates (wasabi, grape, cheesecake) in one of the souvenir shops. We had our lunch in one of the Chinese restaurants, and luckily Tiffany helped us choose our food, as she knew them.

After lunch we went by train to another part of Yokohama (two stations earlier) where you could see the beach. Here we tried the water bikes first, so we had our daily sports dose. Then we went to the nearest amusement park, where we tried one of the attractions. Next we went to a mall, looking for the Pokémon Center, and here we drank Bubble Tea in the Moomin shop. The Pokémon Center was on the 4^th floor, a quite large shop, where there were you could see more adults there today than children. Obviously it was full with people as it was a Saturday afternoon, and Japanese really love Pokémon too. As it turned out, not only the Japanese but our group likes them too, as they were enthusiastically heading to the shelves full with Pokémon goodies. After the shopping, we visited the Cup Noodle Museum which is also in Yokohama. The instant noodle was invented by a Japanese gentleman in the ‘70s when it was a huge problem for the people to obtain food. We learned about the history of this product in the museum, with all the existing types of Cup Noodle and other exhibitions. There was also a bazaar floor in the museum, where you could try different noodle foods, and on another floor you could make your own Cup Noodle.

After the museum we went to one of the tall buildings around the station, as there was an observatory deck there on the 69^th floor. For a smaller sum (1000 yens) we could get up here and enjoy the beautiful view. It was especially beautiful as it was 6pm already and after half an hour it got dark too. After taking lots of photos we headed back home, and on the train I realized I got a little sunburn. In the beginning of May. Of course it was only me from the five of us, but that’s obvious as I’m the only one with the sensitive skin.

Tomorrow we will go to Nikko, with Alejandra and a smaller group of people I do not know yet, but I can’t wait. As we would like to visit as many places in Nikko as possible, we will go there for 2 days, so it’ll be my first time not sleeping in the dorm but at another place in Japan. We’ll come back on Monday, but then I’ll definitely tell you about these two days!

China town/ Kínai negyed

At the station/ Az állomáson

China town/ Kínai negyed

China town souvenir shop/ Kínai negyed szuvenír bolt

Lunch/ ebéd

Panda sweets/ Panda édességek

Pandaa

Yokohama

Bazaar

Magyarul:

Mától elkezdődött a hosszú hétvége Japánban (a legtöbb helyen), ugyanis golden week ( arany hét) van. Ez azt jelenti, az én esetemben, hogy hétfő és kedd is szünet (fúha, két nap szünetet kaptunk ebben a szemeszterben egészen július végéig, csodálatos!) Ma öten (Hiromi, Tiffany, Olivia és Ben) a koleszból úgy döntöttünk elugrunk Yokohamába,Tokió egyik városrészében, ami leginkább a kínai negyedéről híres. Az út körülbelül 1 óra volt, minden átszállással együtt, de mikor odaértünk gyönyörűen kisütött a nap. Először a kínai negyedet néztük meg. Ahogy azt vártuk utcákon és sikátorokon keresztül mindenféle tipikus kínai épület várt minket. Kínai- japán szuvenír boltok és sok-sok kínai étterem volt, amit látni lehetett. Nagyon boldog voltam, mert sikerült az egyik szuvenír boltban végre többféle Kitkat-et vennem (Wasabis, szőlős és sajttortás). Az ebédünket az egyik kínai étteremben fogyasztottuk, és szerencsénkre Tiffany, aki ismeri a kínai ételeket, segített választani nekünk az étlapról. Ebéd után Yokohama egy másik részére indultunk a vonattal (két megállóval előbbre), ahol a tengerpart volt látható. Itt először a Vizi biciklit próbáltuk ki, amivel az aznapi sportolást le is nyomtuk. Majd mentünk a közelebbi vidámparkba és felültünk az egyik látványosságra. Ezután a Pokémon Centrumot keresve, betértünk a nagy bevásárlóközpontba, ahol ittunk egy Bubble Tea-t a Moomin témájú teás boltban. A Pokémon Centrum fent a 4-iken található, egy egész nagy bolt, ahol ma leginkább felnőtteket lehetett látni, mint gyerekeket. Persze tömve volt az egész bolt, ami várható volt, hisz szombat délután volt, meg hát a japánok oda vannak a Pokémonokért. És mint ahogy kiderült nem csak a japánok, hisz a csapatunk összes tagja nagy szemekkel indult neki a polcoknak a különböző Pokémonos tárgyakért.

Miután bevásároltunk itt, elindultunk a Cup Noodles (instant poharas tészta) múzeumba, ami szintén Yokohamában van. Amit erről tudni kell, hogy egy japán úriember találta fel az instant tésztát, még a 70-es években, amikor japánban nagy probléma volt az étel beszerzése az embereknek. Ennek a Cup Noodle-nek a történetét ismerhettük meg a múzeumban, természetesen az összes eddigi létező instant tészta kiállításával. A múzeumban van egy tészta bazáros emelet is, ahol különböző tésztás ételeket lehet kipróbálni. Majd az egyik emeleten még saját készítésű instant poharas tésztát is lehet készíte(tt)ni. A múzeum után pedig elindultunk az egyik magas épületbe az állomáshoz közel, ugyanis abban egy kilátó rész van a 69-ik emeleten kiépítve. Ide kisebb összegért tudtunk feljutni( 1000 yen), viszont a kilátás csodálatos volt. Főleg hogy már 6 óra volt, így csak egy fél órát kellett várnunk, hogy teljesen besötétedjen. Így több fotó készítése után hazaindultunk. A vonaton hazafelé pedig észrevettem, hogy sikerült leégnem. Május elején. Természetesen ötünk közül csak énnekem sikerült lepirulnom, de ez várható volt, az érzékeny bőrömre nézve.

Holnap reggel indulunk Nikko-ba, Alejandrával (és egy kisebb csoporttal, akiket még nem ismerek), de már nagyon várom. Mivel Nikkoban a legtöbb helyet meg szeretnénk nézni, így két napra megyünk, azaz most lesz az első alkalom, hogy nem otthon, hanem máshol éjszakázom Japánban. Hétfő este jövünk vissza, de mindenképp beszámolok majd nektek erről a két napról utána!

Museum/Múzeum

Yokohama

More pictures/ Több fotó: https://www.facebook.com/virag.poloskei/media_set?set=a.647429675310622.1073741834.100001307850079&type=1

As I promised, I’ll write about what I did on the weekend. On Wednesday with the girls we decided to go to Ginza again, to the Kabukiza Theater to see a show. We left in time around 12:30 but still we did not arrive in time for the earlier performance. So we queued for the next one, which I did not regret as it was more interesting (the previous one was about the lovers suicide). After we bought our ticket, we went to look around a bit. We checked one of the traditional Japanese sweets shops, where we bought daifuku (mochi filled with red bean paste [anko] and a huge strawberry inside). After this, we went to another shop, where you could buy all kinds of Japanese snacks. When we were finished with the shop, we saw Gunma-chan outside who is the mascot for Gunma district. As you can imagine the four of us girls started to scream loudly and took pictures together with Gunma-chan. Christine and I even got a hug! At 4 pm we were already at Kabukiza Theater waiting in line. The show started at 4:35 pm, the hall was huge and really high. The show itself was like I expected, or even better. The beautiful clothes, music, male actors’ female voice (male actors play the female parts too in the Kabuki), all of these were amazing. My most favorite part was that there were people in the audience who were part of the show and had to yell something at particular moments (one of them sit in front of me, so I got scared sometimes J). The whole show lasted one and a half hours, but it looked to me as it was just half an hour; I really enjoyed it. Maybe I watch another show in August if I’ll have some money left.

On Sunday I decided to visit the Hie shrine. As I did not want to go alone, I asked Dominik (from my Japanese group) to join me. Unfortunately the agreed time and place was not that practical as we did not find each other for 45 minutes or so. Or maybe both of us are completely blind. But I thought, if I got here, then I can get to the shrine by myself too. Mostly I knew the way, I had to switch trains twice to arrive in Nagatacho. At the station I realized I won’t get anywhere without a map, so I waited until I could ask a Japanese man. As he went in the same direction, he showed me the way to the shrine. While walking he asked if I’m a tourist, where I’m from, and the usual ‘wow you speak Japanese so well!’ After a 5 minute walk we arrived to the bottom of the shrine where I bowed and thanked him for help. At the end he even shouted after me to enjoy my stay in Japan. The entrance to the shrine is at the bottom and long stairs lined with red tori gates lead upward; it was really amazing. As I was alone, I had to ask others to take pictures of me. After the stairs I arrived to the shrine, where at exactly that time there was a traditional wedding ceremony. The shrine itself is not that huge, but really beautiful and colorful. I managed to take a picture of the Miko priestesses too, then after 40-45 minutes of looking and walking around I headed back home.

The trip back home did not start well at all. I did not notice that at Nagatacho station a man followed me down the stairs, and as I arrived to the platform where I had to wait for my train, a foreign man started to talk to me. At first I thought he was asking for directions, but he started with “hey I noticed you at the entrance, and you looked so cute I had to follow you”, which might sound funny in a situation, but now alone I was not happy at all. The problem was that at the station there were very few people and very far from us. The guy looked 30-35ish and even though he introduced himself as a French man he did not have any accent at all. If you hear a French person speak English, you would notice the accent. He tried to persuade me joining him and his friends at the park and chill. And I was like, sorry no, I don’t have time, sorry you are nice but sorry no. But of course he was not that easily persuaded, and kept telling me how cute I am, and how awesome it would be to meet sometime, and to give him my phone number. To this I told him I don’t have a phone and he kept telling that we need to stay in contact… and this went on and on until my train arrived and luckily I could say goodbye. After this I realized I don’t want to wander alone in the city even on a Sunday afternoon.

Next week will be “golden week” in Japan, which means we will have 2 days off (longer weekend basically). All I know is that we will go to Nikko with Alejandra for 2 days, but what I’ll do the other days I do not know yet. But I’ll definitely keep you updated!

With Gunma-chan/ Gunma-channal

:)

Ginza

At the Kabukiza theater/ A Kabukiza színháznál

Daifuku

Hie shrine red tori gates/ Hie szentély piros tori kapui

Hie shrine /Hie szentély

Hie jinja

Hie jinja

Hie jinja

Miko priestesses/ Miko papnők

Hie jinja

Magyarul:

Ahogy ígértem, írni fogok, hogy mi jót csináltam a hétvégén. A lányokkal szerdán eldöntöttük, hogy szombaton elmegyünk újra Ginzába a Kabukiza színházba megnézni egy előadást. El is indultunk időben- olyan 12:30 a koleszünkből, viszont mégsem értünk oda a korábbi előadás jegyeladására. Így beálltunk a sorba a következőre, amit végül én nem bántam, mert ez az előadás érdekesebbnek bizonyult (a korábbi az egy szerelmespár öngyilkosságáról szólt). Miután megvettük a jegyeket, még volt másfél óránk a kezdésig, így elindultunk kicsit körbe nézni a főúton. Bementünk az egyik tradicionális japán édesség boltba, ahol vettünk epres daifuku-t ( mochi, vörös bab pasztával (ankóval) megtöltve és a közepén egy nagydarab eper). Ezután pedig bementünk egy másik boltba, ahol különböző japán rágcsálnivalókat lehetett venni. Amikor végeztünk a boltban a nézelődéssel, kifelé menet megláttuk, hogy Gunma kerületének a Mascot-ja, Gunma-chan van kint. Ahogy azt várni lehetett, mi négyen lányok elkezdtünk hangosan sikítgatni, amivel sikerült kiharcolnunk, hogy képet csinálhassunk Gunma-channal. Christine és én még egy ölelést is kaptunk! 4 órakor pedig már a Kabukiza színház bejáratánál álltunk, hogy beengedjenek minket. 4:35-kor el is kezdődött a műsor, a terem hatalmas volt, és nagyon magas. Az egész előadás olyan volt, mint amilyennek képzeltem, vagy inkább sokkal, de sokkal jobb. Azok a pompás ruhák, a zene, a férfi színészek női hangjai (a női szereplőket is mind férfi játssza a Kabukiban), csodálatosak és eszméletlenek voltak. A legjobban nekem az tetszett, hogy a közönség közé be lettek rakva emberek, akiknek a műsor alatt folyamatosan be kellett kiabálniuk valamit (az egyik ilyen férfi az előttünk levő sorban ült, úgyhogy sokszor a frászt kaptam tőle J). Az egész előadás olyan másfél órás volt, de nekem úgy tűnt mintha csak fél óra lett volna, nagyon élveztem. Lehet augusztusban, ha még marad egy kis pénzem elmegyek még egyszer egy másik előadásra ide.

Vasárnap pedig, így döntöttem, hogy elmegyek kirándulni egyet a Hie szentélyhez. Egyedül nem szívesen mentem volna, így megkértem Dominikot( a japán csoportomból), hogy tartson velem. Sajnos a megbeszélt időpont és megbeszélt hely, valahogy mégsem tűnt olyan praktikusnak, ugyanis háromnegyed órán keresztül nem találtuk meg egymást Shinjuku állomáson. Vagy lehet csak mindketten nagyon vaksik vagyunk. De gondoltam, ha ma már útnak indultam el is megyek, ha kell egyedül, ehhez a szentélyhez. Az utat nagyjából tudtam, még kétszer kellett átszállnom, hogy Nagatacho-ba érkezzek. Ott az állomásról kilépve térkép nélkül rájöttem, hogy sok esélyem nincs egyedül a szentélyhez találni. Így vártam, míg arra járt egy japán férfi, akit megkérdezhettem. Ő pedig, mivel hogy ugyanabban az irányba ment, el is kísért. Séta közben néha-néha kérdezgetett, turista vagyok-e, honnan valósi vagyok, majd végül pedig jött a megszokott, de jól beszélek japánul. 5 perces gyaloglás után oda is értünk a szentély aljához, ahol nagy hajlongás közepette megköszöntem a segítséget, majd elbúcsúztunk. A végén még utánam kiabálta, hogy érezzem jól magam Japánban. A szentély bejárata lent van, ahol egy hosszú lépcsőút vezet felfelé, piros tori kapukkal. Hát az valami csodálatos volt. Mivel egyedül voltam, így itt-ott idegeneket kértem meg hogy csináljanak rólam fényképet. A lépcsőút után fent, pedig a szentély helyezkedik el, ahol éppen egy japán tradicionális esküvő folyt. A szentély nem olyan nagy, viszont nagyon szép és színes. Sikerült még az ott levő Miko papnőkről is képet csinálnom. Egy olyan jó 40-45 perces körbesétálás, nézegetés után hazaindultam.

A hazafelé út viszont nem olyan jól kezdődött. Sajnos nem vettem észre, hogy Nagatacho állomáson, a lépcsőkön lefele egy férfi követett, majd mikor végre a vágányhoz értem, ahol a vonatra kellett várnom leszólított egy külföldi férfi. Először azt hittem, hogy eltévedt és útba igazítást kér, viszont az egész bemutatkozást úgy kezdte, hogy, „szia, megláttalak fent a bejáratnál, és annyira megtetszettél, hogy utánad jöttem”, ami lehet, hogy más helyzetben még vicces is lenne, de így most egyedül valahogy nem örültem neki. A gond azzal volt, hogy az állomáson nagyon kevés ember volt és messze tőlünk. A férfi olyan 30-35nek nézett ki, és ahhoz képest, hogy franciának mondta magát, abszolút semmi francia akcentusa nem volt. Pedig ha az ember hall egy franciát angolul beszélni, feltűnik neki. A lényeg az volt, hogy próbált rávenni, hogy menjek velük (vele és a barátaival, akiket nem láttam) a közelebbi parkba egy kicsit lazítani. Én meg csak, ja nem, nem érek rá, ne haragudj, nagyon kedves tőled. Persze ezzel sajnos nem lehetett lerázni őt, mert jött tovább azzal, hogy milyen aranyosnak nézek ki, meg tökjó lenne, ha találkoznánk a héten valamikor, adjam meg a számomat. Mire én közöltem, hogy nincs telefonom. De hogy akkor valahogy máshogy érjük el egymást…és ez így ment tovább, míg meg nem jött végre a vonatom és nagy szerencsémre el kellett búcsúznunk. Ezek után rájöttem, hogy nem nagyon szeretnék még vasárnap délután se egyedül kóvályogni a városban.

Jövő hétvégén kezdődik a „golden week” Japánban, ami azt jelenti, hogy lesz két nap szünetünk ( azaz hosszú hétvégénk lesz). Annyit tudok, hogy Nikkóba megyünk Alejandrával két napra, de hogy a többi nap mit csinálok, még nem terveztem meg. De mindenképp mesélek majd!

Hie jinja

Hie jinja

Hie jinja

Hie jinja

Hie jinja

Hie jinja red tori gates/ Hie szentély piros tori kapui

Hie jinja

Traditional japanese wedding / japán tradicionális esküvő

Hie jinja

Hie jinja

Red tori gates/ Piros tori kapuk

Although it’s a weekday, on Wednesday most of us don’t have other classes besides Japanese. So today around 13:30 we decided to go to Ginza, a district of Tokyo, to look around. I was mostly interested in the Kabukiza Theater (traditional Japanese theater). The trip to Ginza was not that long, around 15 minutes, but we got quite hungry as we arrived there. We chose a place randomly where on the 9^th floor was the Akita Dining restaurant. It is a traditional Japanese restaurant, where we had to take off our shoes at the entrance, which they put in a small cabinet for us, then we got accompanied to a smaller box where exactly 4 people could sit. Behind the counter Japanese chefs cooked for the guests, and on the walls there were Oni masks (Japanese demon). The food was really delicious (don’t ask for the name of the food as we could not read one thing on the menu), the water was so kind to take a picture of us, he even knelt down for this. Afterwards our shoes where prepared for us at the door when we were leaving. Then we took a smaller circle to look around the expensive shops on the streets. Finally we went to the Kabukiza Theater, which is at the bottom of a skyscraper. Out of curiosity we asked how much the tickets cost for a show, and it appeared it was not that expensive at all. One 1-2 hour long show costs around 1000-1500 yens. We agreed with the girls that if all of us have time, we will go for an afternoon show on the weekend. I would be really happy, as this is something you can only see in Japan. Also, as I might not have mentioned it, we bought tickets for the sumo championship on the 18^th of May. It was a bit more expensive than a kabuki ticket, but if you’re in Japan, why miss a sumo championship? After Kabukiza Theater we quickly went to a bigger fashion mall, where there was a Ladurée confectionary. Here we bought one from the French macarons and went home.

I do not know when I’ll be able to post again next time, but if I go somewhere on the weekend, I will write about it.

Akita Dining restaurant/ Akita Dining étterem

Lunch/ ebéd

Ginza

Ginza

Magyarul:

Bár hétköznap van, szerda egy olyan nap a legtöbbünknek, amikor a japánon kívül más óránk nincs. Így ma suli után- olyan fél 1 körül úgy döntöttünk, hogy elugrunk Ginzába, Tokió egyik városrészébe, hogy körbenézhessünk. Én leginkább a Kabukiza színházat (japán tradicionális színház) szerettem volna megnézni. Az út Ginzába nem volt hosszú, olyan 15 perc volt, viszont mire odaértünk, eléggé megéheztünk. Találomra bementünk egy épületbe, ahol a 9-iken volt az Akita Dining étterem. Ez egy tradicionális japán étterem volt, ahol a bejáratnál le kellett vennünk a cipőnket, amiket eltettek nekünk egy kis szekrénybe, majd egy kisebb boxba kísértek minket, ahova pont 4 ember be tudott ülni. A pultok mögött japán séfek főztek a vendégeknek. Az étterem falain pedig egy-egy Oni(japán démon) maszk figyelt le ránk. Az étel nagyon finom volt (ne kérdezzétek a nevét, mert el se tudtuk nagyon olvasni az étlapot) a pincér pedig volt olyan kedves, hogy csinált rólunk egy képet, amihez még le is térdelt. Kifelé menet pedig, mikor a bejárathoz értünk már ki volt készítve a cipőnk az ajtónál. Ezután tettünk egy kisebb kört, hogy szétnézzünk a sok drágábbnál drágább márkás boltos utcákon. Végül elgyalogoltunk a Kabukiza színházhoz, ami egy magas felhőkarcoló lábánál helyezkedik el a főutcán. Csak kíváncsiságból megkérdeztük, hogy mennyibe kerülnek a jegyek egy előadásra, mire kiderült, hogy nem is olyan drága. Egy előadás, ami kb. 1-2 órás, 1000-1500 yenbe kerül. A lányokkal megbeszéltük, hogy ha szombaton mindenki ráér, akkor eljövünk az egyik délutáni előadásra. Én őszintén szólva nagyon örülnék neki, mert ilyet élőben az ember csak japánban láthat. Emellett még, amit még eddig talán nem is említettem, vettünk jegyeket a szumó bajnokságra, ami május 18-án lesz. Az kicsit drágább volt, mint egy ilyen kabuki jegy, de hát, ha az ember már itt van Japánban, miért is hagyna ki egy szumó bajnokságot. Kabukiza színház után pedig még gyorsan betértünk az egyik nagyobb divat áruházba, amiben volt egy Ladurée cukrászda. Itt vettünk egy-egy darabot a francia macaron-okból, majd hazautaztunk.

Még nem tudom, hogy mikor tudok/ fogok legközelebb írni blogot, de ha a hétvégén megyek valahova, arról úgyis írok még.

Kabukiza theater/ Kabukiza színház

Kabukiza

Ginza

Ladurée macaron

Yesterday I had the first earthquake of my life, which was not pleasant at all. My alarm goes off at 8 so when I woke up at 7:30 I did not understand what was going on. I could not sleep so I decided to play on my mobile. Then at 7:55 my bed started to shake, like a freight train would pass me by. I got up and wondered what is happening. Should I hide under the table now, or what? But I was scared to stand up or get out of the bed. All of it took about 1-2 minutes with the after quakes too. Then I ran to the bathroom as I heard the others there, but they did not even feel any of it. I felt really stupid of being scared so much, but later I discovered it was not a small earthquake. To most Japanese this must be nothing probably.

Today I decided to go to the Imperial Palace as we were there last week but we could not enter as it closed at 3 pm. As many others went to Odaiba with the university clubs (I’ve already been there), did not joined them. I went with Christine and Charlotte to the Tokyo station but when we arrived to the entrance of the palace, it was closed. As it was only 1 pm we asked someone why it is locked as last time lots of tourists were here, and they told us that it is always closed, and only opens for the public on special days. So we visited the gardens a little bit and then headed back to Ikebukuro for lunch and went home. Tonight I’ll cook with the girls the pasta I got from my Japanese teacher from Nagoya. I bought some small mushrooms (nameko), a big leek, and eggs which I’ll boil hard. But first I go for a run to be able to eat all of this.

Tomorrow is Sunday, but I have no plans for the day, although it will be Easter. I’ll eat the chocolate eggs I got from my mum before I left. I might buy some milk loaf or something similar, to have at least some kind of Easter mood. Wish you all a Happy Easter!

Sunday: As I have to celebrate Easter without the usual Easter ham, so I thought I deserved a little luxury in the form of overpriced Easter foods, at the Seibu mall in Ikebukuro. So I bought from a bakery 6 slices of milk-loaf (similar to Hungarian kalács) for 400 yens (about €2,8) some ham slices at the butcher shop for 300 yens (€2,1) and something similar to butter as they do not have it here, Philadelphia for 260 yens (€1,8). Eggs I already had so that wan’t a problem. Also I finally found some Taiyaki which is a Japanese sweets. Fish shaped pastry filled with red bean pasta- One of them had green tea pasta, red bean pasta (anko) and mocha, the other had cheese cream and red bean pasta.

Happy Easter to everyone!

Imperial palace garden/ Császárpalota kertje

At the imperial palace/ A császárpalotánál

Imperial palace garden/ Császárpalota kertje

Charlotte and Christine

yeaaaaa

At the imperial palace chilling zone/ A császárpalota lazulós területén

Magyarul:

Tegnap reggel átéltem életem első földrengését, ami nem volt éppen kellemes. Az ébresztőm reggel 8-ra van beállítva minden, nap, így mikor tegnap fél 8kor ébren voltam, nem értettem miért van. Visszaaludnom nem sikerült, így úgy döntöttem, játszok kicsit a mobilommal. Majd 7:55kor hirtelen elkezdett rázkódni az ágyam, mintha közvetlen mellettem haladna el egy vonat 100 km/h-val. Felültem, és csak néztem, hogy mi történik. Eléggé megijedtem, azt se tudtam hirtelen mit csináljak. Most akkor gyorsan bújjak az asztal alá? De felállni vagy megmozdulni is féltem. Az egész olyan 1 percig tarthatott, a kisebb utórezgésekkel talán 2 percig. Ezután kifutottam a mosdóba, mert halottam, hogy ott vannak a többiek, viszont ők semmit sem éreztek. Elég hülyén éreztem magam, hogy minek ijedtem meg ennyire, de mint később kiderült, nem is volt olyan kicsi földrengés ez. Persze a japánoknak gondolom, egy ilyen meg se kottyan.

A mai nap úgy döntöttem, el szeretnék menni a császárpalotába, mert múlt héten voltunk ott, viszont bezártak délután 3kor. Mivel ma a legtöbben az egyik sulis klubbal valami Tokió körútra mentek Odaiba-ba (ahol én már voltam), így úgy döntöttem, nem tartok velük. Christine és Charlotte persze velem jött, így elindultunk a Tokyo állomásra. Mikor odaértünk a palota bejáratához, nagy döbbenetünkre be volt zárva, amit nem értettünk miért, hisz még csak délután 1 óra volt. Erre közölték velünk, hogy a császárpalotába nem lehet bemenni, mert az mindig zárva van. Mire én mondtam nekik japánul, hogy múlt héten egy csomó turista volt itt és nyitva volt. Ó, hát persze az különleges nap volt, azért volt nyitva! De amúgy nem lehet bemenni. Így visszamentünk a kert részébe, egy kicsit sétálni. Mivel már délután fél 3 volt lassan, visszautaztunk Ikebukuróba ebédelni. Majd hazaindultunk. Estére megfőzöm azt a tésztát a lányokkal vacsorára, amit a japán tanárnőmtől kaptam Nagoyából. Vettem mellé japán kis mini gombákat(nameko), egy jó nagy póréhagymát és tojást, amit majd keményre főzök. Előtte viszont elmegyek egyet futni, hogy ez mind belém férjen.

Holnap vasárnap, de nem igen tervezek semmit, tudom húsvét lesz, majd meg is eszem a kis csoki tojásaimat, amit anyumtól kaptam még mielőtt ide jöttem. Ha lesz kedvem holnap reggel, akkor elmegyek kalácsot keresni valahova, hogy legalább egy kis húsvéti hangulatom legyen.

Vasárnap: mivel ma a megszokott húsvéti sonka nélkül ünneplek, így úgy döntöttem, hogy megengedhetem magamnak, hogy borzalmas drága árakon húsvéti jellegű ételt vehessek magamnak, a Seibu áruházban Ikebukuroban. Így vettem az egyik pékségben kb. 400 yenért(kb. 850 Ft) 6 szelet kalácsot, a hús részen valami sonkaszerű felvágottat 300 yenért(650 FT) és valami kalácsra kenhető dolgot, mivel a vajat itt kint nem ismerik, Philadelphia 260 yenért ( 560 FT). Tojásom meg van, úgyhogy legalább azt már nem kellett beszereznem. Emellett pedig sikerült végre Taiyaki-t találnom, ami egy japán édesség. Hal formájú puha tésztában vörösbab paszta töltelékkel. Az egyikben zölteás massza, vörösbab(anko) paszta és mochi volt, a másikban pedig sajtkrém és vörösbab paszta.

Kellemes húsvétot mindenkinek!

Ikebukuro

Lunch/ ebédszünet

Our homemade dinner/ A sajátkészítésű vacsoránk

Taiyaki

Green tea with redbean paste and mochi/ zöld teás, vörösbab pasztás mochival

Redbean paste and cheese cream/ vörös bab pasztás sajtkrémmel

easter lunch/ húsvéti ebéd

In the days before I attended classes to decide which ones to take. Tuesday I was from 9 till 18:30 at the university, so I arrived at 20:00 at home. Most of the classes did not convince me at all, so I chose Introduction to Anthropology and Introduction to Sociology. These two seems easy enough as I know the basics for them (at least I should). But it’s kind of scary to do so much stuff for just 4 credits. On Sociology I will have to take 5 tests in the next 3 and a half months, and have to write 2 assignments, all of this while using academic level English (which I do not have, so it will be really funny). On Anthropology we have to write an assignment for every class and we will have at least 2 tests (one smaller and one bigger at the end of the semester). All of these for just 4 credits. And all classes are twice a week, so it’s not enough that I have Japanese five times a week, so every day, and we have to practice Japanese 2 hours every day (learning the vocabulary, practicing grammar and of course studying the character), and additionally we have to do all the other things for the other classes too. It’s really strange why they have this hard approach to the courses for the foreign students. the other thing is that only foreign students have the same classes twice a week. Regular students have the classes only once a week. As I came here mainly to learn Japanese, it does not bother me to have language classes five times a week, but I don’t need the other two for my studies, so I don’t understand why they should stress the foreign students like this. But never mind, Japanese are workaholics, and hard-working, and they expect this from foreign students too. But I don’t understand why, as they probably do not intend to make us Japanese.

The other thing which made me smile was at the library. Together with Christine (this wonderful, cool, beautiful girl – she smells nice too)* we decided to go to the library after class to write the homework for the Japanese class. As we arrived to the first floor where they have tables to sit and study quietly, we discovered that every second student is sleeping at the tables. Not that I found it weird as Japanese keep falling asleep everywhere like it doesn’t bother them at all. This is the case especially on the trains but I saw people fall asleep in cafés and restaurants too. I documented this as you can see. J In the other picture I took at one of the stations in Shinjuku, you can see a confectionary. I included the prices too just to show how expensive they are, so you’d understand why I did not buy any. But they look extremely delicious and the worst thing is, I have to go by this shop every day. Most likely I will give in some days, even if the price is that high.

*Christine has just walked into my room as I was writing this and asked me to mention in my blog how awesome she is.

Library life / Könyvtári élet

Sweet shop in Shinjuku/ Cukrászda Shinjukuban

Magyarul:

Az előző napokban különböző órákat ültem végig, hogy eldöntsem, melyiket akarom felvenni. Kedden reggel 9-től este fél 7-ig egyetemen voltam, úgyhogy volt este 8 óra mire hazaértem. Az órák legtöbbje nem győzött meg nagyon, hogy azokat a tárgyakat vegyem fel, így egy a bevezetés az antropológiába és egy a bevezetés a szociológiára esett a döntésem. Ez a két óra elég könnyűnek tűnik, főleg nekem, mert én az alapokat már mind ismerem (azaz ismernem kéne). Persze az eléggé ijesztő, hogy 4 „credit”-ért mennyi mindent várnak el tőlünk. A szociológiás órán a következő 3,5 hónapban öt tesztet fogunk írni, és két beadandót kell írnunk, méghozzá szigorúan egyetemi szintű angol nyelven (ami nekem nincs, úgyhogy vicces lesz). Az antropológia órára pedig minden órára beadandót kell írnunk és ebből is lesz legalább két teszt (egy kisebb és a szemeszter végi). És ezeket mindez csupán 4 „credit”-ért. Ja, igen és ugyebár minden a két óra kétszer van a héten. Szóval nem elég hogy japánom van heti ötször, azaz minden nap, és ki van adva nekünk, hogy napi két órát kell japánt gyakorolnunk (szavak tanulása, nyelvtan gyakorlása és természetesen az írásjelek gyakorlása), de még ezekre a másik órákra is ennyit várnak el tőlünk. Hát le vagyok döbbenve, hogy a cserediákokat ilyen durva órarenddel várják itt kint. A másik, meg hogy CSAK cserediákoknak van kétszer az órájuk minden héten. A sima egyetemistáknak itt egy tantárgyból csak egyszer van a héten órájuk. Bár én azért jöttem, hogy japánt tanulhassak, így az nem is zavar, hogy heti ötször van órám, viszont mivel nekem a másik két óra nem kell a szakomhoz, így nem is értem, miért stresszelik így le a cserediákokat. De hát mindegy, mondjuk azt, hogy a japánok munkamániások, meg micsoda szorgalmasak, és ezt ugyanígy elvárják a cserediákoktól is. Bár nem értem miért, hisz remélhetőleg nem akarnak belőlünk kicsi japánokat csinálni.

A másik dolog, amit nem furcsálltam, hanem megmosolyogtatott, az a könyvtárban volt. Christine-nel (azzal a nagyon csodálatos, jó fej és gyönyörűséges lánnyal- és még az illata is finom)*, óra után úgy döntöttünk, bemegyünk az egyetem könyvtárába megírni a japán házit. Ahogy felértünk az emeletre, ahol külön asztalok voltak, ahol csöndben nyugodtan tanulhat az ember, arra lettünk figyelmesek, hogy minden második diák fekszik az asztalon és alszik. Persze nem furcsálltam annyira a dolgot, hiszen mint a legtöbben tudjátok, a japánok mindenhol el tudnak aludni. Ez főleg leginkább a vonaton jellemző, de én már láttam éttermekben vagy kávézókban embereket az asztalon szunyókálni. Le is dokumentáltam ezt, mint ahogy láthatjátok az egyik képen.:) A másik kép, amin azok a finomságok vannak, az egyik pályaudvaron készült, méghozzá Shinjukuban, az egyik cukrászbolt előtt. Mint ahogy a képen nem csak ezek a csodás sütemények láthatóak, hanem hozzá az áruk is, így megértitek talán, hogy most nem vettem egyikből se. De valami nyálcsurgatóan finoman néznek ki. És a legrosszabb, hogy ez a bolt pont azon a részén van az állomáson, ahol nekem minden nap kétszer el kell mennem előtte. Sajnos úgy érzem, hogy nem leszek olyan erős, hogy ne vegyek majd néhanapján egy szeletet valamelyik süteményből, még ha az ára annyi is amennyi.

*Christine éppen benyitott hozzám ma, mikor írtam a blogomat és megkért említsem meg a blogomban, milyen nagyszerű személy is ő.

Well the first day in the University was kind of fast paced, but not as tomorrow will be. We left for the University in the morning rush hour, which was really uncomfortable, but after 40 minutes we arrived and all of us headed for their classes. As I mentioned I was in the Japanese M1 class, which I was not really satisfied with. While I was on the class, I realized this level is really too low for me, as some of my class mates could not even read the basic characters. So I told my teacher that I would like to get to a higher levelled class, and she told me to go to my coordinator Professor Shimizu. So after class I ran to the other building, where there were some students at the door of the professor already. After a short time I got in, and I told the professor in Japanese what I wanted. We agreed that because of my test I have to learn extra hard, but if I insist I can go to Japanese 2. So I ran back to the other building as this class has already started. I apologized, but luckily it was the same teacher as before, so there was no problem.

This class was the same introductory class as the previous, I got some homework and some pages to read through for tomorrow, and of course new words too, as we will write a test tomorrow. After class I went to have lunch and at half 2 I met Daniel from the University from Graz, who’s here already since one semester. Then at 2 we met Kaori sensei (teacher) who was my Japanese teacher in Graz. We went to have a coffee together and talked a little. Then I hurried back to the University, as I had to buy my new books. The book market was at the 2^nd floor but the queue began at the stairs of the first floor. I queued in frustrated, thinking I will never finish here, but the line was actually quite quick. So after half an hour I had my heavy and expensive books. I had to buy 6: 2 grammar, 2 practice, and 2 Kanji books. All of this for around 16.000(€ 114), then I went home.

Tomorrow will be quite busy for me, as I’ll be in the University from 9-18:30 with a 1 hour lunch break. I will attend all of my classes, and then decide which ones to keep later. But now I have to go studying as I still have to write my homework and study for my test tomorrow.

Magyarul:

Hát az első nap az egyetemen kicsit pörgős volt, de nem annyira mint amilyen holnap lesz. A reggeli tömegben indultunk el az egyetemre, ami a vonatokon elég kényelmetlen volt, de 40 perce utazás után odaértünk és megkereste mindenki a saját termét. Mint ahogy említettem a japán M1-es csoportba jutottam, amivel nem nagyon voltam megelégedve. Órán rá is jöttem, hogy ez a szint nekem tényleg alacsony, hisz egypáran az osztályból az alap írásjeleket is alig tudták elolvasni. Így mondtam a tanárnőnek, hogy szeretnék esetleg eggyel magasabb szintű japán csoportba jutni, mire azt mondta, hogy óra után menjek el a koordinátoromhoz, Shimizu professzorhoz. Így óra után futottam át a másik épületbe, ahol már egypáran vártak a professzor ajtaja előtt. Rövid időn belül sorra kerültem, majd bementem és elmondtam japánul, hogy mit szeretnék. Megbeszéltük, hogy extrán tanulnom kell majd, mert, ahogy a tesztem mutatja egy kicsit le vagyok még maradva, de ha én úgy gondolom hogy ez a felsőbb szint menni fog, hát menjek akkor a japán 2-es csoportba. Így futhattam vissza a másik épületbe, hisz az óra már egy ideje elkezdődött, azaz a japán2-es. Elnézést kértem a késésért, de mivel ugyanaz a tanár volt, mint első órán, így nem volt baj. Ez az óra is hasonlóan zajlott, mint az első: megbeszéltük a tervet erre a szemeszterre, kaptunk házi feladatot és egypár cetlit amit holnapra át kell néznünk, ja és persze új szavakat, hisz holnap már az első tesztet írjuk. Az óra után elmentem gyorsan megebédelni, mert fél 2kor találkozóm volt Daniel-lel, aki szintúgy a grázi egyetemről való, de ő már egy fél éve itt van Japánban. Majd kettőkor találkoztunk Kaori sensei-el (tanárnővel), aki a japán tanárom Grázban. Elmentünk egyet kávézni, amit ő fizetett és csevegtünk egy jót. Majd siettem vissza az egyetemre, hisz meg kellett vennem az új japán könyveimet. A könyvvásár a második emeleten volt, de a sor az első emelet lépcsőjén kezdődött. Rémületemre beálltam a sorba, azt gondolván, hogy holnapig sem leszünk kész, de a sor relatív gyorsan ment. Így fél óra után már a kezembe tarthattam a nehéz és drága tankönyveimet. 6 db könyvet kellett vennem, 2 nyelvtani, 2 gyakorlói és 2 Kanji(írásjeles) könyv. Ez mind kb. 16.000 yenembe került (35.000 Ft; € 114). Majd mentem haza.

Holnap kicsit sűrű lesz a napom, mivel az első órától az ötödikig végig az egyetemen leszek, azaz reggel 9-től este fél 7-ig, egy egyórás ebédszünettel. Bemegyek az órákra amikre feljelentkeztem, hogy megnézhessem milyenek, mik az elvárások, és majd utána eldöntöm melyik órát adom le. Na de most mennem kell tanulni, mert még házit kell írnom, meg a holnapi tesztre tanulnom.