For more photos/ Több képekért: https://www.facebook.com/virag.poloskei/media_set?set=a.652805631439693.1073741836.100001307850079&type=1
As I promised I tell about my 2-day trip to Nikko. We agreed to meet on Sunday at 10:00 at Asakusa station so together with Alejandra we left much earlier to get there in time. We also picked up two Spanish friends of Alejandra (Alicia and Pablo), who are also exchange students at our university. Then we went to the station to meet the others. I only knew Alejandra from this group, but we got to know each other with the others as well. There were 13 of us, 6 Japanese and 7 exchange students. The tickets were already bought by one of our Japanese guide, Kanako, so we just paid and went to the train. As the train left from Asakusa, all of us had seats, as no one would really want to stand for a 2 and a half hour train ride till Nikko. We got to know each other from the train and the Japanese students went along offering snacks to us. Around 12:30 we arrived to the city where our first program was planned. But before that, we had lunch in a traditional Japanese restaurant. We sat on the floor on the tatami and the table was low as well.
After all of us got well fed, we left for Edomura which is an Edo aged Theme Park. This means, that they’ve built an Edo era village somewhere with the buildings related to that period, and the people were wearing clothes from that time. And don’t forget the ninjas! You could take pictures with all the dressed in people in the park, but the ninjas were the most popular. the interior of the houses were furnished as time had stopped in the village. There were all kinds of houses, restaurants, a theater (we attended a show here) all designed to fit the Edo period, and all sorts of inside and outside ninja shows and attractions. As we arrived a bit late, and the theme park closed at 5, we did not have time to attend all shows, but it was still an amazing experience. In front of the theme park we could try all kinds of Japanese sweets, which I did.
After this we went to an onsen, which is a spa and inn built around hot springs in Japan. As you could enter the pools only naked, we foreigners were a bit shy at the beginning but in the water all of eased up. The outer part was a stoned pool on a high terrace, where you could lean on or sit on the side of the pool and enjoy the beautiful view on the neighboring woods and mountain. Sadly we did not spend too much time there, only 30 mins, as we had to leave for our lodging. We travelled there by train which was 7 stations from there. On the station the manager of the hostel, an American man named Scout waited for us with a minivan. The hostel was a bit far from there, we travelled 8-10 mins till we got there. There were also 2 Japanese guys and an American couple at the place. We girls got the 8 person room, with bunk beds, and the guys slept in traditional tatami beds. In the shared room we could use the internet on one of the 2 computers, and there were also 2 kotatsus (low table with built in heater and a blanket so you can put your legs under the table and warm yourself). The Japanese quickly settled there to get warm, and two of our guides Kazuki and Mari brought us snacks and drinks, then Scout, our host made 6 pizzas for us. After long talks, joking around, gaming, we went to sleep. Around 9-10 in the morning everybody started to wake up and we quickly got breakfast made by Scout. Grapefruit, banana, yoghurt and the most delicious blueberry pancakes with maple syrup and bacon and omelet. Immediately next to the hostel there is a river, where there were anglers from the early morning.
After we packed up we left for Nikko to see the famous Tóshó-gú shrine, where there is Shogun Tokugawa’s grave and the shrine itself is part of the world heritage. Sadly the weather was not the best so first of all we had to buy umbrellas. I got one from Scout so I did not have to buy one, still I spent a lot on souvenirs. Then we went to the shrine which was up the mountain and after a long walk and lots of stairs, we got there and bought tickets. There was a big crowd of people but the red and gilded shrine buildings were still beautiful. Nikko is also famous for its three wise monkeys and we just had to take pictures with them. Then walking by the buildings we went up to the grave of Shogun Tokugawa. As it was about 16:00 we had to go to the train station, but before that we went to a konbini to bus some snacks. The train left at 17:30 so we arrived to Asakusa in 20:00. Luckily we had seats on the way back too, so the ride was comfortable for us. At Asakusa we thanked our Japanese guides (Kazuki, Mari, Kanako, and Sho) for the great trip they have planned for us. We had a good time and hope that there will be another occasions to meet and have such awesome trips. Then from Asakusa we headed back home with Alejandra, talking about our experiences.
On the train/ A vonaton
Rice fields/ Rizsföldek
Arrival/ Megérkezés
Lunchtime/ Ebédidő
Edo wonderland
Edomura theater/ Edomura színház
Our little group/ A kis csapatunk
Magyarul:
Ahogy ígértem, mesélek a kétnapos Nikkoi kirándulásról. Vasárnap 10re volt megbeszélve a találkozó Asakusa állomásnál, így Alejandrával ketten elindultunk a koleszből sokkal korábban, hogy időben odaérjünk. Előtte még gyorsan felszedtünk Alejandra két spanyol barátját(Alicia és Pablo), akik szintén a mi egyetemünkön cserediákok. Majd mentünk az állomás elé, hogy találkozzunk a csapatunkkal. Mivel én csak Alejandrát ismerem, így mindenki idegen volt számomra, de gyorsan ment az ismerkedés. Öszzesen 13an voltunk, ebből 6an japánok és 7en cserediákok. A jegyeket már az egyik japán vezetőnk, Kanako, megvette, így csak ki kellett fizetnünk, majd mentünk a vonatra. Mivel ez a vonat Asakusából indul, így szerencsénkre volt hely leülni, ugyanis nem szívesen álldogált volna mindenki 2,5 órán keresztül Nikkoig. A vonaton gyorsan megismerkedtünk egymással, a japán egyetemisták pedig mentek körbe folyamatosan kínálgatva minket mindenféle rágcsával. Fél 1 körül oda is értünk a városba, ahol az első program volt tervezve. De előtte még beültünk egy japán tradicionális étterembe ebédelni. Itt a földön ültünk tatamin és az asztal is nagyon alacsony volt.
Miután mindenki bőségesen megebédelt, indultunk is Edomurába, ami egy Edo korú témapark. Ez annyit jelent, hogy felépítettek egy nagyobb területen egy kis Edo falut, ahol az épületek mind ebből az időszakból valóak és az utcákon az emberek Edo kori ruhában vannak. És természetesen a Ninjákat se felejtsük el! Belépve ebbe a témaparkba, mindenhol fényképezgetni lehetett a különböző ruhákba felöltözött emberekkel, de a legnépszerűbbek a ninják voltak. Emellett a házak belseje is mind úgy voltak berendezve, mintha megállt volna az idő ebben a kis faluban. Voltak terror házak, Edo kori éttermek/betérők, Edo kori színház (ahova be is mentünk) és mindenféle kinti-benti ninjás attrakciók/fellépések. Mivel kicsit későn érkeztünk ide és a témapark már 5kor zárt, így nem tudtunk minden fellépést megnézni, de még így is nagyszerű élmény volt! A témapark előtt volt még lehetőség mindenféle japán tradicionális édességet kipróbálni, amit én meg is tettem.
Ezután indultunk egy onsenbe (onszen), ami japánban a meleg vizű források körüli fürdőt és fogadót jelent. Mivel itt teljesen meztelenül lehet csak belépni a fürdő részébe, így először mi külföldiek picit szégyenlősködtünk, de belépve a vízbe már kezdtünk ellazulni. A külső rész egy köves fürdő volt egy magas teraszon, ahol, ha a „medence” szélére könyökölt vagy ült az ember, gyönyörű kilátás volt a szembe levő erdőre és hegyre. Sajnálatunkra nem maradtunk sokat, csak 30 percet, hisz indulnunk kellett a szállásunkra. Oda vonattal utaztunk, ami 7 megállóra volt. Az állomásra kilépve pedig a szállásunk vezetője, Scout (egy amerikai férfi) várt ránk egy 10 személyes kisbusszal. A szállás elég messze volt az állomástól, így olyan 8-10 percet utaztunk a kocsival mire odaértünk. Rajtunk kívül még volt két japán srác és egy amerikai középkorú pár a szálláson. Mi lányok megkaptuk a 8 személyes szobát, ami emeletes ágyas volt a fiúk pedig 5en tradicionális japán ágyakba, tatamikon aludtak. A közös szobába volt lehetőség internetezni, ugyanis volt két számítógép. Emellett még volt két kotatsu, két alacsony asztal, ami alatt van egy melegítőgép és egy nagy takaró, így az ember, ha leül, oda a lábait az asztal alá teheti és betakarózhat. A japánok gyorsan helyet is foglaltak ott melegedni. Két csapatvezetőnk, Kazuki és Mari hoztak rágcsálnivalókat és italokat a csapatnak. Majd Scout, a szállásolónk sütött nekünk 6 darab pizzát. Hosszas beszélgetés, viccelődés és játék után elmentünk lefeküdni. Reggel 9-10 körül kezdett mindenki felébredni, majd gyorsan kaptuk is a reggelit, amit megint Scout készített nekünk. Grapefruit, banán, joghurt és a legfinomabb pedig az áfonyás Amerikai palacsinta juharsziruppal leöntve sült baconnel és omlettel tálalva, volt. Közvetlen a hostel mellett volt egy folyó, ahol már kora reggeltől horgászok voltak.
Miután összepakoltunk indultunk is Nikkoba, ahol a híres Tóshó-gú szentélyt akartunk megnézni, ahol Tokugawa shogun sírja van, és a szentély egyben a világörökség része. Sajnos az időnk nem volt túl jó, ugyanis esett, így először esernyőt kellett vennünk. Én kaptam egyet Scout-tól otthon, így nekem nem kellett vennem, viszont így is költöttem pénzt egypár szuvenírre. Majd indultunk a szentélyhez, ami fent volt a hegyen. Sok gyaloglás és lépcsőzés után oda is értünk, majd a jegyvétel után bementünk. Nagyon sok ember volt, viszont még így is gyönyörű volt a sok aranyozott, piros színekben pompázó szentély-épületek. Itt található Nikkoban a híres bölcs három majom is, amivel nem hagyhattunk ki egy közös képet. Majd az épületek mellett elmenve felsétáltunk még magasabbra Tokugawa shogun sírjához. Ezután, mivel már délután 4 körül járt, így el kellett indulnunk az állomás felé, de előtte még betértünk egy konbinibe, venni az útra rágcsálnivalót. A vonatunk fél 6kor indult, így 8ra már be is értünk Asakusa állomásra. Szerencsénkre a hazaúton is kényelmesen volt helyünk a vonaton, hisz időben felszálltunk. Asakusa állomásnál, pedig megköszöntük a japán csapatvezetőinknek (Kazuki, Mari, Kanako, és Sho), hogy egy ilyen nagyszerű kirándulást terveztek nekünk. Nagyszerűen éreztük magunkat és nagyon reméljük, hogy még lesz lehetőség találkozni és hasonló rövidebb kirándulásokat csinálni. Majd Asakusától Alejandrával hazaindultunk az úton még a sok élményről beszélgetve.
Our room/ A szobánk
Kotatsu
Kanako and the japanese Tutankhamon/ Kanako a japán Tutankhámon
Nikko
Nikko
Nikko
The three monkeys/ A három majom felül és alul
Pagoda
Tóshó-gú
Tóshó-gú
Tóshó-gú
Tóshó-gú
Tóshó-gú
Tóshó-gú
Tóshó-gú
Tóshó-gú
To Tokugawa's grave/ Tokugawa sírjához
Tokugawa's grave/ Tokugawa sírja
