For more photos/ Több képért:https://www.facebook.com/virag.poloskei/media_set?set=a.647429675310622.1073741834.100001307850079&type=3
As I have promised, I will tell about the sumo wrestling on Sunday. We left the dorm at 10 together with Charlotte, Alejandra and myself, to meet with Christine and Justin at Tsukiji because we wanted to see the famous Fish Market. Arriving there we found that everything was closed as it was a holiday, so we did not enter the market but walked around the fish seller streets. We ate there at one of the traditional sushi restaurants, where you sit at the counter and the sushi chef makes your dish right in front of you after taking your order. I’ve never eaten such a great sushi, I tried two kinds of tuna-, avocado-, salmon-, shrimp flavored and two other types. Then we looked around at the smaller Fish Market. There were all kinds of crabs, oysters, that they prepared on the spot and there were even live turtles, which I would not want to see being prepared. Then after a short look around we went to Ryogoku where the sumo match was held. The Sumo Hall is right next to the Tokyo Edo Museum (where I’ve already been last week). At the Ryogoku station on huge pictures they show several famous sumo wrestlers and the hand prints, to which you can compare your hand too. As we have already bought our tickets 3 weeks before, we did not have to join the queue, so we just entered the hall and took our seats. It did not look like that from the outside but the place is huge on the inside! The big matches started from 14:00 so we just arrived in time. We could even see some of the rituals before the matches. The fights were really exciting, and we too started to get into cheering for the participants. From the sheet of paper we got at the entrance, we knew who fought so we could shout their names. Naturally, we yelled like crazy and often outdid the Japanese fans in cheering and shouting „Katekaze ganbareeee!! IKEEEE!!!” (Katekaze – the name of one of the sumo wrestlers- Go! Go for it!!). Sometimes we were more disappointed with a defeat than the Japanese fans. The fights did not last for long, some of them ended after 5-6 seconds, and the longer ones after half minute, but never longer. Because of this, before the wrestlers started the actual fight, they crouched 2-3 times, then stood up and threw salt again and again, slapping their own butts and stomachs and crouching again. As they do not have too much time in the match itself, they try to promote themselves like this before the fight. The sumo ended after 6 when people started to leave the hall. As I already knew where the sumo wrestlers will leave, we went there with the others and waited for them. We could take pictures with two of them, to which they reacted surprised and humbled, not understanding why foreign girls would want to take pictures with them, and how they know them. They were really kind (and huge), but after a couple of pictures we went home. This Sumo event was one of the greatest experiences for me here in Japan. Not that I did not know the sport, as you can see it even on the Sport TV channels, but it’s a completely different experience if you’re there. I had to remember when we were little kids with my brother, we played sumo on our parents bad (obviously we did not threw salt around). I’ve never would have thought that one time I will even see it live.
Part 2 of the photos comes after the hungarian text, so don't miss it!!
Tsukiji
Tsukiji
Tsukiji
Tsukiji fish market/ Tsukiji halpiac
Sushi restaurant/ Sushi étterem
Alejandra and me try to fit into the japanese group /Alejandra és én megpróbálunk beilleszkedni a japán csapatba
Sushi candy from Tsukiji/ Sushi cukorka Tsukijiből
Magyarul:
Ahogy ígértem elmesélem milyen volt a szumó vasárnap. Délelőtt 10 kor indultunk Charlotte, Alejandra és én a koleszből, hogy Christinnel és Justinnal találkozzunk Tsukijiben, mert a híres halpiacot szerettük volna megnézni. A piachoz érve észrevettük, hogy minden üres, ugyanis sajnos ünnepnap volt aznap, így a nagy piacra nem mentünk be, viszont elsétáltunk a halárusos utcákba. Ott az egyik sushi étteremben ebédeltünk. Ez egy tradicionális sushi étterem volt, ahol egy pultnál ül az ember és előtte egy saját sushi készítő van, aki helyben a rendelés után előtted készíti el az ételt. Ilyen finom sushi-t még életemben nem ettem, kipróbáltam két féle tonhalasat, avokádósat, lazacosat, garnélásat és még másik két félét. Ezután körbenéztünk a kisebb halpiacon. Volt mindenféle rák, osztriga, amit helyben készítettek az utcán, még volt élő teknősbéka is, amit nem szívesen láttam volna elkészítve. Majd rövidebb nézelődés után mentünk is Ryogoku-ba, ahol a szumó volt megrendezve. A szumó csarnok közvetlen az Edo-Tokió múzeum mellett van (ahol előző héten voltam már). Ryogoku állomásán, nagy képeken mutatnak be egy- egy híres szumóst, és a kézlenyomataikat, amikhez hozzáhasonlíthatjuk a sajátunkat. Mivel a jegyünket már 3 héttel ezelőtt megvettük, így nekünk nem kellett sorba állnunk, csak bementünk a csarnokba és elfoglaltuk a helyünket. Kívülről nem látszott, de a csarnok óriási volt belül! A nagy meccsek délután 2től kezdődtek, így mi pont időre értünk oda. Még egypár rituálét is láthattunk a nagy meccsek kezdete előtt. A meccsek nagyon izgalmasak voltak, mi is kezdtünk egypár kör után bemelegedni a hajrázásban. A papírról, amit a bejáratnál kaptuk, tudtuk, hogy kik fognak szumózni egymással, így be lehetett kiabálni a nevüket. Természetesen mi eszeveszetten néha még a japán nagy rajongókat is túlkiabálva visítoztunk meg ordítottuk, hogy „Katekaze ganbareeee!! IKEEEE!!!” (Katekaze- az egyik szumos neve volt- hajrá! Gyerünk!!). Néha mi még jobban elkeseredtünk egy-egy szumós veszteségén, mint a japánok. Maga a meccs sohasem tartott sokáig- volt, ami 5-6 másodperc alatt eldőlt, volt, ami fél percig is eltartott, de nem tovább. Emiatt is volt, hogy mielőtt egymásnak indultak volna a körben a szumósok, 2-3szor is leguggoltak készen állva, majd felálltak újra és újra sót szórni, megpaskolni a seggüket vagy hasukat és újra leguggoltak. Mivel kevés idejük van a rivaldafényre a meccs közben, így előtte próbálják magukat egy kicsit előadni ezzel, mielőtt végleg egymásnak mennek. A szumónak 6kor lett vége, ami után mindenki elkezdett kiözönleni a csarnokból. Mivel én tudtam, hogy hol jönnek ki a szumósok a meccs végén, így a csarnok oldalához mentünk és vártuk, hogy kijöjjenek. Két szumóssal még sikerült is képet csinálnunk, amire ők nagyon félénken és megszeppenve néztek ránk, hogy mi külföldi lányok minek akarunk velük képet csinálni, és hogy mi honnan ismerjük őket. Nagyon kedvesek voltak (és nagydarabok), viszont egy-két kép után úgy döntöttünk hazaindulunk. Ez a szumó nagyon nagy élmény volt számomra, talán az egyik legjobb, amit eddig láttam/átéltem Japánból. Nem mintha nem ismertem volna, hisz a Sport TV csatornákon láthat az ember, de élőben teljesen más. Arra kellett visszaemlékeznem, mikor a bátyámmal kiskorunkban a szüleink ágyán szumóztunk (persze sót nem szórtunk össze-vissza). Hát akkor sohasem gondoltam volna, hogy én ezt egyszer élőben is láthatom.
Ryogoku station/ Ryogoku állomás
At Ryogoku station/ Ryogoku állomáson
Sumo hall/ Szumó csarnok
Sumo shrine? /Szumós szentély?
Sumo hall/ Szumó csarnok
Who are all these foreigner girls? Do I know them? / Kik ezek a külföldi lányok? Ismerem őket?
