For more photos/ Több képért: https://www.facebook.com/virag.poloskei/media_set?set=a.659440787442844.1073741837.100001307850079&type=3
I haven’t posted for a long time as we had midterm exams this week, and I had studied for them last weekend. Both on Monday and Tuesday I had 2 exams on each day, plus I had another the week before on Friday which was the Japanese oral exam. Firstly on Monday we did the first part of the Japanese exam, which was listening, reading comprehension, and Kanji. Then we had the Sociology test, on which I scored 100%. On Tuesday there was the second part of the Japanese exam which was Grammar. Last one was the Anthropology exam, and I received an A for that. All in all I performed really well on my Japanese exam too, as I scored 195 points out of 200, and I reached 100% on the oral exam. I hope my final exams will be as good as these were too.
On Wednesday I decided to go to one of the Museums which had a photo exhibition of Fukushima. Unfortunately it was closed that day, so I walked around in the nearby park. As it was too early, I asked a policeman who was cycling nearby, whether he knows an interesting place, shrine, etc. in the area. It turned out that the famous Yasukuni shrine is not far from there, and it was built to honor the people who died in the internal and external wars. The old policeman on the bike told me he shows me the way to the shrine, just follow him and he’ll be riding the bike very slowly. On the way he asked about where I came from, what I’m doing in Japan, and praised my Japanese language skills (when the Japanese people hear someone speaking their language they praise them all the time). The Yasukuni shrine is at the end of a long road with trees on the side. The first tori gate is the biggest I’ve ever seen in Japan. Then the closer you get, you go through an even bigger tori, and right before the shrine a smaller one. The shrine however is not that ornate or decorated, as it is for those who died in the wars. I took some pictures and then left for the building next to the shrine where they had all kinds of statues. It was a museum called Yúshúkan, which shows the different war time eras of japan from the bushido era to the World Wars. I went in as the first floor was free, and here were a kamikaze plane and two bigger canons on display, then I went home.
Today on Friday after university we went to Shinjuku to the Alice in Wonderland themed restaurant together with Charlotte and Christine. It was hard to find it as it is hidden in the 3rd basement of a bigger mall. Even the entrance was atmospheric, as it was the cover of a book and it opened automatically once you got near to it (like in a fairy tale). Right after the book/the entrance there was a girl with a hat and a watch (like the rabbit in the story) who greeted us. Then came a girl dressed in an Alice-style maid costume and took us to our table. On the inside the place was even more atmospheric. The first part resembled a hedge maze and the second one was in the theme of the Queen of Hearts. The scenery was beautiful and our menu booklet was a small book with a heart shaped lock and key. The first page was a holographic image of Alice from the story. Of course even the food and drinks were Alice themed, and the prices reflected that as well. Obviously in these kind of restaurants and cafés you pay mostly for the place and the service, not just for the food and drinks. I had a „Humpty-dumpty” cocktail (alcohol free), which was a mango drink with flower decoration (800yen). Then for desert I had a „Cheshire cat” which was really delicious (800yen). From bottom to top it had jelly sauced fruits, raspberry sponge cake, cereals and a vanilla ice cream, then the decoration was 2 bigger biscuits. We had soup for free in smaller teacups, which had an „Eat me” label on it. At the other tables we saw they had cocktails that illuminated, or they were served in small teacups like in the story. The best thing was that they let us take photos of the place and even together with the Alice serving maids. Then we paid and got an Alice themed pack of strawberry tea as a gift.
More photos are coming after the hungarian part (don't miss it!!).
Midterms are over, yayy!!! A vizsgáknak vége, igeeen!!
To the Yasukuni shrine/ A Yasukuni szentély felé
Yasukuni shrine/ Yasukuni szentély
Yúshúkan
Magyarul:
Régóta nem írtam, ugyanis az évközi vizsgák (midterms) voltak ezen a héten, amire előző hétvégén végig tanultam. Hétfőn és kedden mindkét nap két-két vizsgám volt, plusz még volt egy azelőtt héten, pénteken is, a szóbeli japán. Hétfőn elsőként a japán vizsga első részét csináltuk, meg ami hallás utáni értés, olvasás és Kanji (írásjelek) volt. Ezután pedig a Szociológia tesztet írtuk meg, ami 100%-os lett. Kedden jött a japán vizsga második része, a nyelvtan. Az utolsó vizsgám pedig az antropológia vizsga volt, amin sikerült egy A-t elérni (azaz magyar 5-öst, ha így tetszik). Összességében a japán vizsgám is nagyon jó lett, 200 pontból 195-öt értem el, a szóbelire pedig 100%-ot kaptam. Remélem, majd a szemeszter végi vizsgák is ilyen jóra sikerülnek.
Szerdán délután gondoltam elugrok az egyik múzeumba, ahol éppen Fukushimáról fotó-kiállítás van. Nagy sajnálatomra viszont éppen aznap zárva tartottak, így körbesétáltam a legközelebbi parkban. Mivel még kora volt, így megkérdeztem az egyik arra bicikliző idősebb rendőrt, hogy tud-e valami érdekeset itt a közelben, mondjuk egy szentélyt, vagy bármit, amit megnézhetnék. Kiderült, hogy nem messze van a híres Yasukuni szentély, ami a kül-és belháborúkban meghalt áldozatokért lett építve. A biciklis rendőr bácsi (mert hát öreg kis bácsika volt), mondta, hogy szívesen elkísér engem a szentélyhez, nincs messze, csak kövessen, majd nagyon lassan hajt a biciklivel. Közbe-közbe kérdezgetett, mit csinálok Japánban, honnan jöttem, de jó a japánom (tipikus japánok, ha meghallanak egy külföldit, picit is japánul beszélni, már rögtön agyba-főbe dicsérik). A yasukuni szentély egy hosszú, két oldalról fákkal övezett út végén található. Az első torii (kapu), a legnagyobb volt, amit eddig láttam Japánban. Majd ahogy közelebb jutott az ember a szentélyhez, átmentünk még egy nagyobb torii-n, és közvetlen a szentély előtt még egy kissebben is. A szentély nagy, viszont nem annyira díszes, mint ahogyan ez várható is, hisz a háborús halottakért áll ott. Körbefényképeztem a szentélyt, majd elsétáltam a tőle jobbra levő épülethez, ugyanis mindenféle szobrok álltak előtte. Az épület egy múzeum volt, a Yúshúkan, ami Japán háborús időszakait mutatja be a szamuráj-bushido korszaktól a világháború utánig. Bementem, hisz az első emelet ingyen volt. Egy kamikaze-s repülőgép volt kiállítva két nagyobb ágyúval. Körbe néztem majd indultam haza.
Ma, Pénteken suli után, a lányokkal (Charlotte és Christine) elmentünk Shinjukuba, az „Alice csodaországban” témájú étterembe. Odatalálni nem volt könnyű, ugyanis el van rejtve az étterem egy nagyobb áruháznak a 3ik alagsorában. Már a bejárata is nagyon hangulatos volt a helynek. Egy könyvnek a fedele volt az ajtó, ami kinyílódott magától (mint a mesékben), ha közelebb ment az ember. Közvetlen a könyv, azaz a bejárat mögött, egy kalapos- órás lány (azaz a nyulacska a meséből) köszöntött minket. Majd jött egy Alice-es szolgálólányruhába öltözött lány és elkísért a helyünkhöz. A hely belül még hangulatosabb volt. Az első rész egy kicsit labirintushoz hasonlított, a sövényes beülős részekkel, a második rész pedig a szívkirálynő (queen of hearts) témát adta vissza. A díszlet gyönyörű volt! A menülap pedig egy kiskönyv volt, szívecskés lakattal és kulccsal. Az első oldal egy hologramos kép volt az Alice meséből. Természetesen minden étel-ital Alice témájú volt (hát meg az ára is olyan volt!) Persze az ember ilyen éttermekben, kávézókban a helyet és a kiszolgálást fizeti meg, nem pedig az étel-italt. Én egy „Humpty-dumpty” koktélt ittam (alkoholmenteset), ami mangós ital volt, kis virágdíszítéssel (800 yen). Majd desszertnek pedig egy „Cheshire cat”(vigyorgó macska)-et kértem, ami nagyon ízlett (880 yen). Alulról felfelé a következők voltak benne: zselés-szószos gyümölcsök, málnás piskóta, gabonapehely és egy vanília fagylalt, majd ehhez a díszítés két nagyobb piskótatallér szerűség volt. Kaptunk ingyen egy kisebb teáscsészébe levest, amit egy „Eat me”(egyél meg) felirattal tálaltak. A szomszédos asztaloknál láttuk, hogy voltak olyan koktélok, amik világítottak, vagy amik olyan kis teáscsészékbe voltak felszolgálva, mint amit a mesében lehet látni. A legjobb a helyben az volt, hogy megengedték, hogy fényképezhessünk. Még az Alice-es szolgálólányokkal is csinálhattunk közös képeket. Majd miután fizettünk, kaptunk egy Alice csomagolású epres teát ajándékba.
The entrance/ A bejárat
The menu booklet/ Az étlap
The present from the restaurant/ Az étterem ajándéka
