As I have written yesterday, today was a lazy Sunday with the girls, so I could sleep until 11 and be fully rested. I feel I did not get used to the time difference yet, as I still cannot sleep before midnight, and I wake up tired in the morning. At 14:30 we were ready to head out to have lunch. We went to Ikebukuro to look for an Okonomiyaki restaurant. Leaving the station we found one right away, about 50 meters from there. In the Okonomiyaki restaurant the tables have a heated plate, where the guests can prepare their own food. The base of the okonomiyaki is a pancake like dough, which can be mixed with cabbage and other stuff and then you can fry it. Mine had bacon, cheese, cabbage and sweet corn. When it’s done on both sides, they put okonomiyaki sauce and mayonnaise on top. It’s heavenly. The four of us girls ordered four, and it was more than enough for us. Our waiter was a really nice older man, who tried to talk to us in English. We will definitely come back here. After lunch we went to the Seibu mall at Ikebukuro station (10 floors of shops), to buy some copybooks for our classes as the University starts on Monday. The girls kept telling all day that they are kind of excited about it but also are a bit sad, because our days will not be as free as they are now, but I myself just felt sad about it. What I would like to do is to travel around in Japan and not go to classes at all J After shopping we went home, and I could finally go to run after skipping 2 weeks. I really hope I can go for a run even if I will have classes, because I would not want to get lazy while I’m here.
Tomorrow and the day after it I will write a new post, about my classes, and university life, but after that I don’t think the posts will be as frequent, since I will have lots of homework and studying to do. The other thing is, I don’t think there would be much to write about the daily university life. However on the weekends we will definitely have programs, so I will definitely report about those.
Okonomiyaki
Okonomiyaki
Okonomiyaki
Magyarul:
Ahogy tegnap írtam, ma csak egy lazítós napot terveztünk a lányokkal, így végre kipihenhettem magam és 11-ig aludtam. Úgy érzem még mindig nem nagyon álltam át az itteni időre, hisz éjszaka éjfél előtt nem nagyon tudok elaludni, reggel pedig mindig nagyon kialvatlanul ébredek. Fél 3 kor kész voltunk indulni, ebédelni. Ikebukuroba mentünk, hogy egy Okonomiyaki éttermet keressünk. Az állomásból kilépve nem is kellett hosszasan keresgéltünk, mert kb. 50 méterre találtunk egy ilyen éttermet. Az Okonomiyaki étteremben az asztalokban van egy melegíthető lap, amin z ételt a vendégek maguknak elkészíthetik. Az okonomiyakinak az alapja egy palacsinta tésztához hasonló tészta, amit káposztával és mindenféle feltéttel összekeverve lehet kisütni. Az enyémben bacon, sajt és káposzta volt. Amikor kész van, azaz át van sütve mindkét oldala, tesznek rá okonomiyaki szószt és majonézt a tetejére. Isteni. Mi négyen lányok négyet rendeltünk, amitől eléggé jól is laktunk. A pincérünk egy nagyon kedves idősebb úr volt, aki megpróbált angolul társalogni velünk. Ide még biztos jönni fogunk. Az ebéd után kicsit még bementünk Ikebukuro állomáson a Seibu nagy bevásárlóközpontba (10 emeletes), hogy holnapra vegyünk egypár füzetet az óráinkra, ugyanis Hétfőn indul az egyetem. A lányok már mondogatták egész nap, hogy már várják, de kicsit szomorúak is, hogy már nem lesznek a napjaink olyan szabadok, mint eddig, viszont én csak szomorúnak éreztem magam. A legszívesebben abszolút nem járnék be az óráimra, csak nézelődnék és utazgatnék Japánban.:) A vásárlás után hazamentünk, én pedig végre két hét kihagyás után el tudtam menni futni. Nagyon remélem, hogy suli közben majd tudni fogok néha-néha futni járni, mert nem szeretnék az itt tartózkodásom alatt ellustulni.
Holnap még majd írok a blogba, meg holnapután is, hogy milyen órákra járok és hogy milyen az egyetemi élet, de utána nem hiszem, hogy napi gyakorisággal fogok tudni posztolni, hisz nekem is lesz elég tanulnivalóm. A másik, meg nem hinném, hogy az egyetemen olyan érdekes dolgok történnek majd velem, amit minden nap meg kell osztanom veletek. Persze hétvégenként, biztosan hogy megint csinálunk majd programokat, így azokról biztos be fogok számolni.
