For those, who can't see the pictures here, just click on my facebook album/ Akiknek nem jönnek itt be a képek, klikkeljetek a facebookos albumomra:
https://www.facebook.com/virag.poloskei/media_set?set=a.637623502957906.1073741832.100001307850079&type=1
The morning trip to the university was not as successful as our guide, Ben, planned. Our small group left at 8 in the morning but at the end of the street, we met Charlotte who was exiting the supermarket, and decided she’ll not go back to the dorm for her bag, since Ben did not want to turn back. But Charlotte forgot that together with Olivia they wanted to go to the university later. So the first girl we left in the dorm. The second girl, Tsumika, was lost while switching trains, as Ben counted our numbers. At 9:15 we were already at Sophia University, where we queued for orientation. Meanwhile my trip to the toilet ended with a new experience. I don’t know how it is in the men’s toilet, but in the ladies’ if you sit in the seat, a loud flushing sound is emitted from the speakers next to me, so that other’s would not hear what is really happening. After this weird experience I sat in for orientation. I sat next to a Mexican guy, named Victor and we talked a little. He was really funny and he promised if he makes a Mexican party, he will invite me. So be it, muchachos! After the orientation we met some important persons, mentors, helpers, who will be responsible for us at the University. We got four girls who were really nice and casual with us. They took us for lunch to the canteen at the campus, where I ate Curry rice with croquettes (320). I am really happy that there’s this opportunity to eat at the canteen, since it is really worth the money. You can choose from different foods (5 types) and 2 types of menus (A, B), and it is cheaper to buy food than to prepare it. After the lunch the girls took us to the room where we wrote our Japanese placement tests. My friends who already did these tests (Berenike and Gernot) told me to take the Regular Japanese course, not the Intensive one. The test however was still hard for me. From the kanjis I knew all from Part 1, but from Part 2 and 3 I knew nothing. With the grammar part, it was the same. At the end there was a text with 3 surveying questions, from which I think I answered the first well, but the second and third questions I did not even understand. So after the test I felt a little down-hearted, and I decided to buy my 3 month season ticket at the station. As you can guess, this was not that easy. At the ticket office there are employees who help the people with the ticket machines, for which I was really glad, since I did not know how this works. An old man in railroad uniform and hat, came to help me and I told him that I want to buy a seasonal student ticket for 3 months, and I showed him my Japanese Student card. He began the process and when he arrived to the part where he needed my mobile number, I told him that I don’t have one yet as I recently arrived to the country and I wasn’t able to buy one. Then he was really puzzled, how this should be done then, and I told him, without a mobile number, then. After ten minutes of going in and out of his office he decided I get my ticket, but I have to promise that if I get a Japanese mobile number I have to come back to this ticket office and give my mobile number. Oookay!!!
This post is beginning to be long, so I’ll try to summarize the next things. After all of this, we had a reception at 17. Here the principal gave a motivational speech in really funny engrishu, which not all of us understood (including myself), but he got applauded anyway. Then came the long waited food and drinks. There was sushi, cakes, cookies, all kind of fried things, I craved for fruits. So I assaulted the fruit stands while others went for sushi plates. They might not have seen the price of fruit here in Japan yet. Meanwhile there was an Aikido presentation, and then 5 cute Japanese students danced the Para-Para dance for us. After the programs there was 45 minutes to get to know other foreign students, so suddenly came a couple of American guys interested in my nationality. I met a Spanish girl, lots of Americans (out of 440 foreign students around 89% are American) and some really nice Japanese girls. Then at 18:30 the reception ended. There were groups who went for a drink somewhere (probably alcohol), but there were some like me, who were tired after learning all the names and faces, and went home. Okay I did not go home immediately, but I’ll tell you this tomorrow.
Way to Sophia/ út az egyetemig
Sophia University
Sophia University
Magyarul:
A reggeli indulás az egyetemre nem olyan sikeresen indult, mint ahogy a kísérőnk, Ben, tervezte. Kisebb csapatunk reggel 8 órai indulása után, az utca végén épp a szupermarketből kilépő Charlotte, úgy döntött nem megy vissza a kollégiumba táskájáért, hanem inkább velünk tart az egyetemre, mivel Bennek esze ágában sem volt visszafordulni. Charlotte azonban elfelejtette, hogy Oliviával indultak volna el később az egyetemre ketten. Így az első lányt már otthon elhagytuk. A második lányt, Tsumikát sikeresen pedig a csatlakozásnál vesztettünk el, mikor Ben újfent nem ellenőrizte a létszámunkat. 9:15 már Sophia egyetemen voltunk, ahol beálltunk a sorba az orientációra. Közben én elmentem egyet a mellékhelyiségre, ami újjabb élménnyel zárult. Nem tudom, hogy a férfi Wc-ben is így van-e, de a lány Wc-kben, ha az ember ráül az ülőkére, abból a kabinból hangos „csurgás”(flushing sounds) hang jön ki a közvetlen mellettem levő hangszóróból, így ezzel megakadályozza hogy a többiek a mellékhelyiségbe hallják, hogy milyen hangokat ad ki nemesebb felem. Ezután a bizarr dolog után beültem a terembe, ahol a tájékoztatót tartották. Egy mexikói srác mellé, Victor mellé ültem, akivel jól elbeszélgettünk. Nagyon vicces srác, ígérte, hogy ha majd csinál egy mexikói partit, majd meghív. Úgy legyen, különben kapsz muchachos! A tájékoztató után, ahol megismertünk egypár fontosabb személyt, akik felelősek értünk az egyetemen, megismerkedtünk a mentorainkkal, segítőinkkel. Négy lányt kaptunk, akik nagyon kedvesek és közvetlenek voltak velünk. Elvittek minket a campus-ra a menzára ebédelni, ahol én Currys rizst ettem krokettel(320 yen). Azt kell hogy mondjam, rettenetesen örülök neki, hogy a menzán van lehetőség ebédelni, ugyanis nagyon megéri. Különböző ételekből (körülbelül 5 féle) és kétféle menü szettből (A, B) lehet választani, és ami az árát illeti pedig sokkal jobban megéri kész ételt venni, minthogy magától főzzön az ember. Az ebéd után a lányok még elkísértek minket a teremhez ahol a japán felmérő tesztet írtuk. Barátaim, akik ugyanezt a tesztet már megírták egyszer, Berenike és Gernot, azt ajánlották hogy a Regular japán kurzusokat vegyem és ne az intenzívet. Viszont a teszt így is úgy is rettenetesen nehéz volt nekem. A kanjiknál (írásjeleknél) tudtam a Part 1 ből az összeset, de a Part 2ből és Part 3ból már semmit. A nyelvtani részeknél hasonló volt a tudásom. A végén még jött egy írás felmérő 3 kérdéssel, amiből az elsőre, szerintem még elég jól válaszoltam a másodikra már nem annyira a harmadik kérdést meg nem is értettem. Szóóóval, a teszt után eléggé lehangoltnak éreztem magam, így úgy döntöttem, inkább elmegyek megveszem a 3havi bérletemet az állomáson. Nos, mint gondolhatjátok ez se ment problémamentesen. A jegyirodában vannak alkallmazottak, akik azért vannak az automatáknál, hogy mint az ilyen kis bénáknak mint én segítsenek, aminek persze nagyon örültem, hisz fogalmam sem volt hogyan is megy ez. Egy öreg úr, vasúti kalapban és uniformisban jött oda hozzám segíteni, mire én közöltem vele, hogy szeretnék egy háromhavi bérletet diák kedvezménnyel, amire felmutattam a japán diákigazolványomat. A bácsi el is kezdte csinálni a dolgokat, mire a telefonszámom után kérdezett. Mondtam neki, hogy még nincs japán, mert nemrég jöttem és még nem tudtam venni. Hát erre elkezdtett ide meg oda hümmögni, hogy hát ezt így akkor hogyan cisnáljuk, mire én mondtam neki, hogy telefonszám nélkül. Tíz perces nagy sóhajtozás és irodába ki be mászkálás után végre úgy döntött, még is csak megkapom a bérletemet, de meg kell ígérnem, hogy ha lesz japán telefonszámom, visszajövök ugyanebbe a jegyirodába és elmondom a telefonszámomat. OKÉÉÉ!!!
Fú kezd hosszú lenni ez a bejegyzés, úgyhogy rövidre fogom. Ezek után volt még egy állófogadás az egyetemen 5 órakor. Itt az igazgató egy rövidebb motivációs szöveget mondott el nagyon vicces engrishu-ben, amit velem együtt nem sokan értettek, de természetesen azért kapott egy tapsot. Majd következett a várva várt étel és ital fogyasztás. Volt sushi, sütemény, mindenféle rántott dolog, de nekem leginkább a gyümölcsre fájt a fogam. Így én a gyümölcstálat rohamoztam meg, míg a többiek a húsos és sushis tálakat. Ők valószínüleg még nem látták a gyümölcs árakat itt japánban. A nagy ételfogyasztás közben tartottak egy Aikido bemutatót, majd 5 nagyon cuki japán egyetemista Para-Para táncolt nekünk. A programok után volt még 45 perc másokat is megismerni a cserediákok között, így volt hogy hirtelen elém pattant egypár amerikai srác nagy érdeklődően a nemzetiségemre. Megismerkedtem egy spanyol lánnyal, nagyon sok amerikaival( hisz a 440 cserediákból szerintem 89 % az USA ból való) és egypár japán nagyon de nagyon kedves lánykával. Majd fél 7kor vége volt a fogadásnak. Voltak csoportok akik még elmentek egyet beülni inni valamit, leginkább alhoholt, de voltak akiket már eléggé lefárasztott a sok név és arc megjegyzése a nap során, mint ahogy engem, így haza indultam. Najó igazából nem mentem haza először, de ezt majd holnap elmesélem mi volt.:)
Reception / A külföldi diákok fogadása
Aikido
Para-para dance/ Para-para táncosok
Shinjuku at night/ Shinjuku éjszaka
Pachinko
